Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Kiss Gy. Csaba: Fiume a magyar irodalomban

darabjának pedig Színi Gyula A kifeszített íj címő elbeszélését tekinthetjük, mely a Nyugat 1920. 1-2. számában látott napvilágot. Kosztolányi Dezső 1907-ben még pályakezdő költőként járt először Fiúméban, a következő évben Abbáziában nyaralt, zsengéi, illetve hátrahagyott versei közül néhány (Holdsu- gár-szonáta, Fölöttem az éj, Viszontlátás) ennek az utazásnak a dokumentuma.

Ekkor jelent meg első alkalommal (1907-ben) erről a vidékről az egyik legnépszerűbb, többször kiadott, jelentős művelődéstörténeti ismereteket közvetítő útikönyv: Walkó László Budapestől Velencéig írásban és képben című bédekkeré. Végigkíséri a magyar utazót ezen az útvonalon, s gazdag panorámát nyújt Fiúméról és környékéről is. Ez volt az az időszak, amikor középiskolák, kulturális intézmények sorra kirándulni indultak az Adriára, iskolai értesítők, külön kiadványok, útirajzok számolnak be az élményekről Beregszásztól Szamosújvárig és Sümegtől Kassáig. 1909-ben alakult meg a Magyar Adriai Egyesület a tenger hazai kultuszának, tudományos kutatásának előmozdítására. 1911-ben látott napvilágot a társaság tudományos-népszerű folyóiratának, A Tengernek első száma. Színvonalas írásokból ismerhette meg a magyar érdeklődő az Adria természeti világát, történelmi emlékeit, magyar kapcsolatait.

Az első világháború végének történelmi fordulata a magyar irodalom Fiume iránti érdeklődésében nem hozott gyökeres fordulatot, ha ekkor már nem is lehetett az Adriát magyar tengernek tekinteni. Továbbra is népszerű úti cél maradt a tengerpart. Jelentős alkotóknál találunk fiumei-quarnerói motívumokat. Többek között Flunyady Sándor elbeszéléseiben és útirajzaiban (Kvamerói mozaik, 1937), Flerczeg Ferenc visszaemlékezéseiben, Kosztolányi Esti Kornéljának tengerhez vezető utazásában. Megjelenik ez a táj Márai Sándornak (Dráma Voloscában) és Heltai Jenőnek (Voloscai e?nlék) egy-egy írásában, Fejtő Ferenc Érzelmes utazás című, útirajzba oltott vallomásaiban. Bizonyára kiegészíthető még ez a sor más írók alkotásaival. Az elveszített magyar Adriát idézik föl a tengerkutató Leidenfrost Gyula ismeretterjesztő írásai (A kék Adria), és született az ifjúsági irodalom körébe sorolható mű is e tájakról ebben a korszakban, Orbán Dezső Fiumei kaland című regénye. A kikötővárossal és az Adriával a két világháború között találkozott először Szabó Lőrinc, az ő költészetében maradandó nyomokat hagytak a fiumei és adriai élmények, miként ezt meggyőzően elemezte közelmúltban megvédett doktori disszertációjában Curkovic-Major Franciska zágrábi magyar irodalomtörténész. Nem hagyhatjuk ki ebből az áttekintésből - bár jóval később jelentek meg - Dékány Andrást, aki 1918-as fiumei emlékeit is fölidézve írta meg a fiataloknak két adriai tárgyú népszerű kalandregényét (Matrózok, hajók, kapitányok, 1957 -Jokkó visszatér, 1963).

A második jugoszláv államban a délvidéki magyar íróknak is sok élményt jelentett, adott ihletet az Adria, Fiume és a Quarnero tengeröble. Ez azonban már egy következő fejezet irodalmunk Fiume-képének a vizsgálatában.

58