Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Tüskés Tibor: "Pécsett publikáltam a legtöbbet"

TÜSKÉS T1B 0 R I

„Pécsett publikáltam a legtöbbet"

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS A PÉCSI IRODALMI FOLYÓIRATOK

Mészöly (akkor még Molnár) Miklós 1939 júniusában tett érettségi vizsgát szülővárosában, a nyolcosztályos szekszárdi Garay János Gimnáziumban. Ezt követően beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára. Az irodalom iránti érdeklődése már a gimnáziumi években megmutatkozott. Kitűnő irodalomtanára és az önképzőkör tanár-elnöke volt dr. Hencze Béla francia-magyar szakos tanár. Miklós sűrűn szerepelt az önképzőkör felolvasó ülésein. Olvasmányai kiterjedtek a világirodalom klasszikusaira, ismerte Gogol, Dosztojevszkij, Zola műveit; a magyar irodalomban Csáth Géza, Cholnoky Viktor, Krúdy Gyula munkái ragadták meg.

A kortárs magyar irodalomról, az irodalmi folyóiratokról is voltak ismeretei. A fiatal, huszonkét éves, szépirodalmi művek írásával kísérletező fiatalembernek a pécsi Janus Pannonius Irodalmi Társaság kiadásában és Várkonyi Nándor szerkesztésében 1941 óta Pécsett (először negyedévenként, majd havonta) megjelenő Sorsunk című folyóiratról is tudomása volt. 1943-ban ide küldte el írásait. Ismerjük egyik, Szekszárdon, 1943. február 23-án kelt, Várkonyi Nándornak írt levelének részletét.' Ebben a következőket írta: „...Ismét jelentkezem - ismét rövidség jegyében. Talán akad a versek között is megfelelő. Nem tudom, műfordítást tud-e használni a Szerkesztő Úr? A múltkori értesítésével kapcsolatban nem hallgathatom el: nagyon örültem neki...” A néhány sorból legalább négy következtetést szűrhetünk le: 1. Mészöly Miklós már 1943. februárja előtt is kéziratot küldött a Sorsunk szerkesztőjének. 2. 1943 februárjában nem csak rövid prózával, hanem versekkel is jelentkezik a lapnál. 3. A szerző eredeti művek írása mellett műfordítással is kísérletezik. 4. Várkonyi Nándor már korábban értesítette, hogy közli valamelyik írását; minden bizonnyal ez az írás Mészöly Miklós Bridge és a nyúl című elbeszélése volt, mely még Molnár Miklós névvel a Sorsunk 1943. évi áprilisi számában látott napvilágot.2

A folyóirat ebben az időben a hátsó borítólap belső oldalán rendszeresen hirdetést tett közzé „A Sorsunk kapható és megrendelhető az alábbi könyvkereskedőknél” címmel. A lap 1943. évi októberi számától a háború befejezése előtti utolsó folyóiratszámig ebben a közleményben a következő hír szerepelt - Budapesten Tatay Sándor könyvkereskedő, II. Hunyadi u. 23/a címével együtt - : „Szekszárdon: Molnár-féle Rt. könyv- és papírkereskedése, Kaszinó-bazár.” A Molnár-féle Rt. tulajdonosa Molnár (Müller) Mór (1947-1959) volt, akivel nem állt rokoni kapcsolatban az író családja. A kaszinó-bazár épületsort az ötvenes években lebontották, és helyére az MSZMP megyei székházát emelték. (Gacsályi József közlését köszönöm.)

Mészöly Miklós 1943 táján Szekszárdon ügyvédbojtár, törzsasztala van a megyei törvényszék mögött a Hamis Tanú vendéglőben, és ismeri az úri ka26