Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Tüskés Tibor: "Pécsett publikáltam a legtöbbet"
szinó életét is, ahol az írói pályára lépő fiatalember édesapja, az ármentesítő igazgató főmérnök vezetőségi tag, egy időben háznagy. Mészöly Miklósnak 1944 tavaszán SAS-behívót kézbesít a posta.3 „A tavasz melegével szívta magába a hadigépezet, és vitte Hajmáskérre; rövid kiképzés után onnét is tovább, a porosz Gross-Bornba, a Birodalom legnagyobb tüzérképző bázisára, hogy néhány Panzer-Fausttal a kezében védje a védhetetlent az észak-déli orosz offenzíva T-34-esei ellen. A front közeledtével a megsemmisülés szomorú sorsa várt a táborra, de mielőtt felrobbantották volna, Miklósnak sikerült a parancsnoki irodából két bélyegzőt eltulajdonítania és hamis papírokkal megszöknie. A valódi bélyegzőkkel hitelesített hamis dokumentumok segítségével csatlakozhatott társaival együtt a Poroszországot kiürítő nagy karavánhoz, amely a Nordische Autobahnon haladva a Spree-parti fővárosban látta a menekülés utolsó reményét.” Az író életében mindössze egy évnyi időről van szó, de ebben a tizenkét hónapban a háború poklát járta meg. A katonaként, menekültként, hadifogolyként megtett út állomáshelyei: Gross-Born, Stargard, Berlin, Prága, Sopron, Berzence, Nagykanizsa, Újvidék, Pécs. 1945 tavaszán érkezik vissza szülővárosába. Valamiből meg kell élnie. Volt kétkezi munkás, terménybegyűjtési ellenőr, malomellenőr. Látja a szülőföldjüket elhagyni kényszerülő csángók, a Tolnából kitelepített németek sorsát. 1947-től 1948. szeptemberéig a Kisgazda Párt Tolna megyei szervezete által kiadott Tolna megyei Kis Újság főszerkesztője. A lapszerkesztőben és újságíróban ismét fölébred a szépirodalmi tevékenység iránti kifejezési vágy, az írói megszólalás igénye. Kéziratot küld Pécsre Várkonyi Nándornak. 1947-1948-ban három elbeszélése jelenik meg a Sorsunkban Mészöly Miklós név alatt, miután fölvette az apai nagyapa feleségének, Mészöly Herminának a leánykori vezetéknevét.4 Várkonyi nem csak közli, dolgoztatja is munkatársait. Mészöly Miklóssal kritikákat írat a Sorsunkba Hunyady József, Bóka László és Evelyn Waugh egy-egy akkoriban megjelent könyvéről.5 Miként a korai elbeszélések az író szépírói eszközeiről, ábrázolásának igényéről vallanak, azonképpen ezek a kritikák Mészöly kialakuló esztétikai elveit, az irodalommal szembeni elvárását jelzik. A háború utáni idő valamelyik éve az, amikor a könyvtáros és költő Csorba Győző személyesen találkozott Mészöly Miklóssal. Egy Szekszárdon rendezett, könyvtárosok és muzeulógusok részvételével tartott többnapos összejövetelén ismerkedtek össze, ahová Csorba Győző könyvtárosként, Mészöly Miklós pedig - ahogy Csorba Győző mondja - „valószínűleg privát alapon” került oda. Csorba Győző ilyennek látta6: „Miklós egyébként rendkívül megnyerő külsejű, szép férfi volt, magas termettel, daliás tartással; haja akkor még fekete volt, a szemei kékek, érdeklődők és figyelmesek. Sugárzott belőle valami, amit én csak később értettem meg. Ritkaság ez, de az ő esetében tényleg így volt - ez az ember pontosan olyan volt, mint a prózája. A művek, amiket írt, nemcsak tudásából, jelleméből és egyéniségéből, de külső megjelenéséből, tartásából is következtek.” Ezekben az években Mészöly Miklós is gyakran átjár Szekszárdról Pécsre. Jelen van a Janus Pannonius Társaság örökébe lépő Batsányi Irodalmi Társa27
