Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Csorba Csaba: A napon
Eretnekek A klórszag gyomorszájon vág, kis híján elokádom magam. A hideg víz helyett a lazítómedence harminc fokos, pisaszagú ölelését választom, ami szokás szerint tele van buzikkal. Egy kicsit jólesik, hogy megbámulnak. Elalkan dúdol- gatni kezdem a Cápa-filmek fó'címdalát, és az öreg Feribácsit nézem, amint a kisgyerekekkel szórakozik (a kényszeredett kéjért). Azok odáig meg vissza vannak tőle. Kapálóznak a vízben, mint eretnekek a lángoló sírjukban - hol is olvastam ezt? Vergilius? Mindegy. Az uzsorások Közben a buzik még mindig engem bámulnak, látszik, hogy azt várják (korhadt uszodaszagban a régi fürdőház iszamos deszkáin megoldod fürdőruhád), hogy valami félreérthető mozdulatot teszek. Ilyesmihez azonban most nincs kedvem. Más köti le a figyelmem: Feribácsi elküldte a gyerekeket öltözni, és egy vele egykorúnak látszó, leharcolt lotyót segít a vízbe. Épp a kartempókat magyarázza neki. Aztán... baszki! Felállók, hogy jobban lássak. A nő kiszáll a vízből, és... Az öreg... szerelmes? Malebolge A felismeréstől elmondhatatlanul dühös leszek. Vénebb, mint én, rozzantabb, mint én, igénytelenebb, mint én - és mégis ő a boldogabb? Érzem, ahogy újra előtör a hányinger, amint (körtehullából buggyant mézcseppen dongó lakmározik) az asszony kiszáll a vízből, és kedvenc ex-alkeszomat ölelgeti. Eszmélek, hogy abbahagytam a dúdolást - mikor? Mit dúdoltam? Épp a nő úszósapkája (taréjos ezüstsisak) köt le, mikor a szemem sarkából észreveszem, hogy az egyik buzi a seggembe akar markolni.- A beleiddel ugrókötelezek, ha megpróbálod. Felhúzza az orrát, kiszáll a lazítóból, és - hihetetlen! - az „I will survive”-ot énekelve, csábosán riszálva távozik. Mire újra a gerlepáromra figyelhetnék, az öreget már nem találom, csak a nő kacérkodik a négyes rajtkővel. Odysseus Beugrik, elmerül, egy kis idő múlva felbukkan. Hülye ez? Amilyen ápolatlannak néztem, szerintem most láthatott életében először vizet, és beugrik? A medence tökközepén ráadásul? Növekvő érdeklődéssel figyelem, ahogy egyszerre küzd a pánikkal és a fulladással. Az a szerencsés - számomra legalábbis az- helyzet állt elő, hogy senki sem veszi észre, hogy a nő épp megfulladni készül. Nincsenek túl sokan az uszodában, rajtam kívül maximum négyen-öten. Nincs, aki megmentse — a többiek nem látják, én pedig... nonszensz! Ha Feribácsi nagyvécére ment, nagyon remélem, hogy szorulása van: a nőd most tart az utolsó másodperceinél, és elrontaná a mókát, ha hirtelen berontana, és megmentené. Feri nénit percekig nézem, amint csapkodja a vizet, aztán újfent lemerül (nagyon 77
