Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Csorba Csaba: A napon
sajnálom, hogy túl messze van ahhoz, hogy láthassam az arcát), aztán feldobja a víz. Erekcióm van, nem is akármilyen - igazán kínos lenne, ha a lazítóban maradt buzik ezt félreértenék -, és csak fokozódik, mikor látom az uszodatérbe visszatérni Feribácsit. Keresi a csaját a lelátón, ahol persze nem leli. Felröhögök. Megpillantja a testet, ruhástul beveti magát, és kihúzza a partra. Próbálja lélegeztetni, de nem megy - mért is menne? Kezdem magam jobban érezni, és eszembe jut, hogy mit dúdoltam, mikor beültem a lazítóba: a Cápa-fócímdalt. Nézem a zokogó öreget, rákacsintok a mögöttem enyelgó' buzikra, és elindulok öltözni (villog a víz). HARMADIK ÉNEK, AVAGY FERIBÁCSI ESTÉJE, AVAGY FERIBÁCSI VISSZATÉR, AVAGY FERIBÁCSI AMERIKÁBAN, AVAGY A JÓFERIBÁCSI, ROSSZ- FERIBÁCSI, ÉS A CSÚFFERIBÁCSI AZ CONVERGE „NO HEROES" NÓTÁLYLYÁRA nap röntgenezi a platánok leveleit fokozatosan elrákosodnak zöld üveglegyezőik a fénybe ártott gyanútlan kezecskék Feribácsi Feribácsi lehúzza a vécét, és vele maga egy részét. Az örvénybe bámul, a pupillája óriásira tágul. Megbabonázva nézi, ahogy egy kis darab Feribácsi lefolyik, és azt gondolja, minden ilyen mini-Feribácsi eredendően vízihullának toja- tik. (A fekália predesztinációja.) Tetszik neki a rendszer, lehúzza még egyszer. Mobilján ismét szól az ébresztő; máris késésben van - észvesztő! De nem hallja most sem, tekintete bárgyú, és most süket, mint az ágyú: az Örvényre figyel, mely mindent elnyel, mi véletlenül vagy szándékosan a kagylóba belepottyan. Idéz ez benne egy friss emléket; hasonló helyzet volt, de ember, és nem széklet. És miközben az öregember sír, karjával annyit rángatja a lehúzót, amennyit csak bír. Mint egy óvodás, úgy zokog, de a Racionalitás az ajtón már kopog----- Akkurvaéletbe, ha nem fejezi be, kihívom a rendőrséget! Feribácsi eszmél - kezét úgy kapja maga elé, mintha megégette volna. A szomszéd tovább üvölt:- Mi van, öreg, megkattant? Magára töröm, ha nem nyitja ki! Feribácsi fél: nemhogy a szomszédnak, de még magának sem tudna számot adni az elmúlt tíz (??tizenöt, negyven, száz??) percről. Talán ma mégis be kellene menni az uszodába. Valamelyest megkötné az agyában hullámzó zselét. mészhéj ingben karsztosodom a fehér déli napon mélyemben csobogás 78
