Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Csorba Csaba: A napon
a pillanat, hogy felkeljek, de legalábbis arrébb feküdjek - a nap ugyanis pont a szemembe süt most, és alig bírom elviselni. Zuhogó esőt, randa felhőtömegeket akarok. Bal felé lendítem a lábam, hogy aztán felüljek, és noha rettenetesen szédülök, de azért sikerül. Lehányom magamról az estélyit, betántorgok a fürdőszobába. Aztán megborotválkozom. PllltllS Túl másnapos vagyok ahhoz, hogy reggelit egyek, ehelyett úgy döntök, hogy immár férfi göncökben (mészhéj ingben karsztosodon! a fehér déli napon) elmegyek az uszodába. A buszmegálló felé azt a rap CD-t hallgatom, amit karácsony előtti napon loptam egy kissráctól. Épp a lemezboltból jött kifelé, és elkövette azt a hibát, hogy túl mohón kezdte el csomagolni már az ajtóban, és ezt nem tudom, miért, de nem hagyhattam. A lemez egyébként több, mint rossz, az előadó pedig valami most felfutóban levő amerikai szemét; viszont nagyban emel az értékén, hogy egy olyan kisgyerektől loptam, aki valószínűleg hónapokig gyűjtögetett rá, hogy aztán karácsonyra megvegye. Emiatt mindig ezt hallgatom, ha rossz a kedvem vagy a közérzetem. Aztán a buszváróban kikapcsolom a zenét - tőlem pár méterre egy nő áll, aki hirtelen nagyon ismerősnek tetszik. Fájó agyam kétségbeesetten próbálja beazonosítani az arcot - csapos valamelyik kedvenc kocsmámban? Vagy... lehet, hogy ő lenne az a nő, akit egyik szilveszterkor megerőszakoltam egy éretlen banánnal? A könyvtárban láttam volna? Prosti? Vagy...- Anya! Nahát, hogy téged... nahát, de rég volt! - alig jutok szóhoz. Felém fordul, így megbizonyosodhatok róla, hogy ő az. Elkerekedik a szeme, és ismét kínos helyzetbe hoz: sikít egyet, és elrohan. Nyelek egy nagyot, idegesen vigyorogni próbálok az ellenségesen felém forduló arcokra. Visszateszem a zenét, és várom tovább a buszt. Styx 69-es szekrény; évek óta ragaszkodom a számhoz. Míg átöltözöm, végigmérem a mellettem szöszmötölő vén úszómestert, az uszoda kabaláját, Feribácsit. Párszor már meg akartam ölni, de az órákon át tartó tervezésnél még sosem jutottam tovább. Az öreg köztudottan nagy piás volt. Több évtizedes vedelés után teljesen feladta az italt, és szinte egész nap az uszodában van, hol gyerekekkel szarakodik úszásoktatás címén, hol a hozzá hasonló öreg motorosokkal (vagy inkább vízibiciklistákkal) haverkodik. Rámvigyorog - évek óta potenciális utódot lát bennem, és ez még nem is bosszant: a tehetetlenül fuldokló kisgyerekek látványa felizgat. Még a végén elvállalom a melót; de a vén pöcs kitartó vigyora azonnal lelohassza a kezdődő erekciómat. Az uszodatér felé távolodok tőle sietve, agyamban olyan gondolatokkal (mélyemben csobogás), melyek rajtam kívül mindenki számára kényelmetlenek, veszélyesek. 76
