Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Ughy Szabina versei
UGHY SZABINA Ciklus Hasamba lüktet a Hold. Vérem az ütemére nő, apad. Lepedőn pár vércsepp, mint homokban a lábnyom, mutatni honnan jöttem és hová tartok. Vetélés Frida Kahlo emlékének Forr a paprikás, vörös lébe dobált fehér krumplikat köpdös. Forr és fröcsög, csorog a vér a lábad között, Issza a szoknyád, pöttyözi a padlót. Csorog, csorog, elönti a konyhát, cipők úsznak rajta, kis hajók, kenyér mállik a bíbor lébe, kúszik föl a falakra, a függöny a súlyától szakad, rozsdásodik a falban a szög. Hasadra tapasztott kézzel ébredsz, almában marad ínyed vérnyoma, mikor harapsz. Neked kavics Tenyered izzadtsága, majd a tenger. Mindenütt. Kavics lettem, merülök. Körben üveggolyó szemű halak, törött borosüveg, kavicsok. Szavak ércei vesztik súlyukat. 71
