Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Végh Attila: Orpheusz-menetek
Ezt jelzésekkel teszi, mert a szenvedés csak allegorikusán ábrázolható, a sorszárvány a kollektív logosz számára nem hozzáférhető'. Kierkegaard a klasszikus művészet szerelmi történeteinek szereplőit (Marie Beaumarchais, Elvira stb.) tárgyalva megmutatja mindegyikük alap-meghatározottságát: az elha- gyatottságot. Orpheusz megy lefelé, az alvilágba. Énekel, viszi őt a logosz, megy a partikuláris túlpartjára, keresi Eurüdikét, az elmúlt, múlandó, egyedi létezőt, hogy kivívja a halálból, hogy megtalálja az egyedin túli, örök, athanatosz kai agérósz Eurüdikét. Aztán megfordul: ez fordulópont. Innentől Orpheusz tragikus útja már csak dráma. A létkutatóban ébredő idea-igény elnémítja a logoszt. Orpheusz elhallgat, története kicsúszik a létből. Az egyetemes visszaolvad egyedivé, Eurüdiké eltűnik, odavész. A logosz ideává lett, a tragédia egyszerű drámává, amely már csak annyiról szól, hogy a próbán elbukó dalnok mennyire szenved. Orpheusz végül visszajut a földi, színes világba, de felesége veszte oly mély búskomorságba taszítja, hogy halálát is ez okozza végül. Állandóan Eurüdikére gondol, megveti már a nők bájait. A bakkhánsnők ezt a legmélyebb sértésnek érzik, és darabokra tépik a búskomor lantost. A bennük lakozó dionüszo- szi erő elemészti, visszaveszi a lét ősi dallamára süketté vált lantosát. Orpheusz a létfelejtés előhírnöke, a logosz, a lét ősi értelme vele együtt némul el. Az irdatlan zenéje tépi szét. MIÉRT NEM ZSENI ORPHEUSZ? (2008) Amikor Eurüdikét halálra marja a kígyó, Orpheusz depresszióba zuhan. A depresszió főbb tünetei mind megfigyelhetők rajta: szomorúság, üresség-érzés, az érdeklődés csökkenése, álmatlanság, nyugtalanság, fáradtság, csökkent döntési képesség, a halál gondolatával való foglalkozás, szuicid vágyak. Utóbbiak annyira erősek, hogy Hádész meg is nyílik a dalnok előtt. No nem elnyelőn, hanem engedékenyen, hiszen a költő sámán és mágus is, akinek kithara-zenéje megszelídíti a vadakat és ellágyítja Kerberoszt, az alvilág kapuőrét. Orpheusz útja kétszeresen is a depressziós útja: először aktuális lelki- állapota okán, másodszor pedig metaforikusán, hiszen a depressziós beteg is a feneketlen sötétségbe száll alá. Ahhoz, hogy a szerelmesek visszataláljanak az életvilágosságba, egymásra van szükségük. Eurüdikét csakis Orpheusz hozhatja vissza a halálból, de Orpheusz is csak akkor jut ki a depresszióból, ha megtalálja kedvesét. A próba azt jelenti, hogy Orpheusznak - aki most Eurüdiké lélekvezetője - mindvégig a fény felé fordulva kell kitalálnia innen. A legnagyobb mélységben a szerelmes megtalálta szerelmét és megvigasztalódott. A depresszió mélypontján a beteg felejteni kezdi bajait és elindul a világosság felé. De mindketten csak akkor juthatnak vissza a fényre, ha elfelejtik individuális képeiket. Ha nem fordulnak hátra. Az éteri fénybe kell fúrni tekintetüket, és megigézetten lépdelni az élet felé. Az érthetetlen csoda fényébe kapaszkodva transzcendál- niuk kell mindent, ami a sötét múltra emlékeztet. 69
