Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Büki Attila: Abschiedsymphonie

szent színdarabban korbáccsal ütötték a mezítelen Krisztust, gazemberek, kőszívű gyilkosok. Sokáig tüntetőén nem is köszöntem nekik az utcán... „Kedves karnagy úr, volt szerencsém hallani említett műveit és eddig írt miséit. Az az érzésem, kegyes önhöz az Isten.” Valójában az a jóságos Teremtő. Ha Istenre gondolok, mindig jó kedvem lesz. Zenéimben - még színpadi műveimben is - mindig viszolyogtam a pogány bravúroskodástól. Tudja, ha találnék megfelelő librettót, oratóriumot írnék a világ teremtéséről. A bevezetést az ős-káosz zenei képei adhatnák, majd a recitativóban szólistával kezdetném a bibliai történetet... Az első emberpár megjelenése után, amikor a bibliai történet véget ér, még megjeleníteném Adám és Éva paradicsomi boldogságát. Nem szólnék a kísértő kígyóról és a kiűzetésről. Szeretném, ha olyan volna ez az oratórium, mint a középkori írástudatlanoknak szánt képsorozatok, amelyeket a „szegények bibliájának” neveznek. Isten kegyességéért a játékosságról és az örömről se mondanék le.

35