Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Czakó Gábor esszéi
menautizáljunk, mert ez a tudomány csak a kereskedelmi művészet elemzésére alkalmas. Az igazit - akár a szentkönyveket - csak az érti, aki éli. Tehát személyeskedjünk. Vegyük a helyzetet: a Golgotát. Üdvözítőnket a latrok között megfeszítve, lábánál a Szűzanyát és Jánost, körülöttük a Sátántól csőcselékké vadított sokaságot, a római katonákat, akik eleinte nem sokat értettek a történtekből, s az Isten és az ördög közti mezsgyén önmagunkat. * (Minden csillagnál kicsi gondolkodás-szünet!) Elmélkedésünk serkentője Haydn és az öt művész, kulcsa mi magunk vagyunk, egész pontosan én: oda merek-e, oda tudok-e állni? Képes vagyok-e a magam módján osztozni Uram szenvedésében? Éppen ezért a szemlélődés útján járjunk, s ne csak azt próbáljuk kitalálni, hogy mit értett pontosan egy-egy szaván a Megfeszített Isten, hanem legalább addig jussak el, hogy mit mondanék az ő helyében én. „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek!” Mondtam-e már ezt, amikor bántottak, kizsákmányoltak, rágalmaztak, sértegettek? Biztos, hogy nem szolgáltam rá? Biztos, hogy káromra vált, s nem javamra? * Tudom-e magamról, hogy mikor, mit cselekszem? Hogy mi a következménye a számból kisuttyant szavaknak, elszabadult mozdulataimnak és gondolataimnak? És a megfontoltaknak? O, milyen okos vagyok! Képes vagyok kiszámítani tetteim következményeit ezer évre előre? Egyre? Egy napra? Egy percre? A külvilágban? Önmagámban? * Jézus emberként haldoklik, vonaglik, haldoklik a kereszten, miközben mégis egy az Atyával. Amikor az Atya bocsánatát kéri hóhérainak, ő az irgalmas. * Tudok-e megbocsátani? Most itt, e csodálatos zenében s az Úr vérének párájában megbocsátani minden ellenem vétkezőnek? Képes volnék-e a megbocsátásra, ha nem volnék egy Vele, s általa veletek, azzal is, aki e percben is árulja hazámat, ócsárol és fosztogat? „Bizony mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban.” Az előbbit, a megbocsátást Jézustól tanultuk, de ezt, a második mondatot egyedül ő ejtheti ki a száján, mert Ő az Úr, és most hajtja végre a megváltás műveletét. Megnyitja a paradicsomot a bűnös előtt. Nem azért, mert bűnös, hanem azért, mert bűnbánó. Milyen csodálatos a magyar nyelv, melyben a bánt és a bán ugyanaz a gyök! És milyen csodálatos az Isten, aki emberlétének legtehetetlenebb állapotában, a kínfára szögezve alkotja a legnagyobbat! És hogyan, és mit! Nem paposko- dik, hogy „üdvözölni fogsz”, vagy: a „mennybe jutsz”, hanem hogy „velem 149
