Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Czakó Gábor esszéi
leszel a paradicsomban!” Az üdvösség tehát nem csupán általa, de vele és benne történik! O az, aki velünk van a világ végezetéig, de azon túl, az öröklétben is. O maga az Ország, a menny! ★ Ez a valóságos istenkapcsolat szüli meg az emberi személyt, aki ezután nem csupán elszenvedi a sorsot, mint a régi zsidó, görög, vagy hindu, hanem alakítja azt, történelmet formál. Korábban is dúltak trónviszályok, háborúk, lázadások, de történelem, vagyis forradalmak nem léteztek, melyek átalakították a társadalmakat, a technikát, a gondolkodást, az embert. * Szabadságunk az istentagadásig menően korlátlan! Ilyesmit semmilyen vallás nem ismer. * Lám, a másik, a bal lator ugyanolyan közel van Istenhez, akár a társa, mégis a kárhozatra pályázik. „Asszony, íme a te fiad, Aztán a tanítványhoz fordult: íme a te anyád!” Ennek az ikermondatnak sok a bölcs teológiai magyarázata. Most szemléljük inkább önmagunkat a kereszten, átszögelt nervus medianusunkon függve-ful- dokolva. Előttünk a biztos halál. És ekkor nem magunk baja a legfontosabb, hanem édesanyánkat és legkedvesebb és hűségében egyedül kitartó barátunkat biztatjuk: van jövőtök! Legyetek egymás anyja-gyermeke, mert az ember földi jövője a család. * Milyen a családom? Mi van ma a családdal körülöttem, a világban? Támadja az Antikrisztus? Mit teszek? * Jézus, amikor édesanyjára, és a tanítványra gondol, akkor a mi gondjainkra tekint, mert ő a Gondviselés. „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?!” Jézus ember-sikolya. Az Evangéliumok egyetlen helyen sem említik, hogy az Úr kínzatása során jajgatott volna, noha tőle tudjuk, hogy „a test erőtlen.” A miénk is, az övé is, amelyet el kell hagynia harminchárom év után. * Mondják, hogy a halálban a legrettenetesebb a magány. Ember már nem segíthet rajtunk, sőt! Mi magunk sem, mert percről-percre válunk porrá, pa- ránnyá, sorra foszlik le összes testi-lelki izmunk: vagyonunk, sikerünk, társaink tisztelete, önbecsülésünk, erőnk. Mindaz, amit nem vihetünk át - mi marad belőlünk? * A halálban - talán - egy pillanatra Isten is elengedi a kezünket? 150
