Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Száraz Miklós György: Duna
lelkendezik: „Ahány könyv, annyi kincset láttam ott, úgy tűnt, nem könyvtárban, de - mint mondják - Jupiter ölében voltam. Annyi volt ott a görög és héber kötet, melyeket Mátyás király Konstantinápoly eleste és más görög város pusztulása után mérhetetlen pénzen vásárolt össze, annyi volt a régi és újabb latin könyv, mint tudomásom szerint sehol máshol”. Ez az a közeg, melyben a bécsi egyetemen oktató természettudós és költó', Conrad Celtis megalapítja a Sodalitas Litteraria Danubianát. Nem véletlen, hogy éppen egy bécsi professzor az alapító atya: az észak-itáliai egyetemek, Bologna, Padova mellett a Jagelló-kori Magyarország humanista kultúrájára erős hatással volt a bécsi egyetem is. A Dunai Tudós Társaságban pedig Bécs és Buda toliforgatói egyesültek, hogy a kiváló tudósok, teológusok, művészek a testvéridet tagjaiként együttműködve még hatékonyabban alkothassanak. Hogy valójában mi is volt a sodalitas? Szövetség? Közép-Európa első irodalmi társasága? Az első közép-európai akadémia? Valami olyasmi. így együtt. De talán a szövetség a legfontosabb. A társaság ugyanis nemzetek fölötti volt: a bécsi, a budai magyar és a budai cseh kancellária humanistáit, osztrák, német, magyar, cseh, morva, lengyel, olasz tudósokat fogott össze: rendszeresen symposionokat tartott Budán és Bécsben. A sodalitás, a bajtársi szövetség (nevezzük inkább tudós pajtási körnek?) Bécsben székelt, de tagjainak többsége Budán tartózkodott. II. Jagelló Ulászló uralkodása idején a budai cseh kancellária cseh és morva humanistái vigyázó szemüket nemcsak Bécsre és Itáliára, de Krakkóra és Prágára is vetették. A sodalitas tagjai 1497-ben az ingatag jellemű ifjabb Vitéz Jánost (az egykori esztergomi érsek unokaöccsét, veszprémi majd bécsi püspököt, Mátyás egykori diplomatáját) választották meg a társaság princepsének, elnökének. A tudós társaság Bécsben és Budán élő tagjai önálló testületekként, contuberniumokként is működtek, de közös elnöklet alatt álltak. A társaság kültagokat is felvett soraiba, összejöveteleire és symposionjaira vendégeket hívott, tagjai el-ellátogattak Augsburgba, Heidelbergbe, Mainzba, Nürnbergbe. A Dunai Tudós Társaság nem a Habsburg-mítosz része. Nem a Habsburgok, hanem inkább Bartók jut róla eszembe. Vagy a konföderációról álmodozó cseh Palacky; Kossuth ésjászi. Szép gondolat volt: egy nagy, erős állam Európa közepén. Államszövetség, amely, teszem azt, a latin nyelv, a tudomány és a művészet, az értelem, a műveltség és a kreativitás nemzetek fölöttiségében és talán az egymásrautaltság felismerésében gyökerezik, és itt középen, a centrumban, Kelet és Nyugat között valóban átmenet. Alternatíva. Más minőség. Nem forradalmian más minőség, de mégis más. Valami, ami önmaga. Egy nyugodt Közép-Európa. Azt mondják, a Közép-Európa-tudat létezik. Ahogy a horvát-ma- gyar-cseh-lengyel régióban évszázadokon át létezett a közép-európai latinitás is. A közép-európai humanizmus nem a hatalomban és a politikában, hanem művekben, kultúrában élt tovább. Sokan állítják, hogy Közép-Európa igenis volt. Volt, de elvesztettük. Közép-Európát elrabolták. Mások szerint csak becsomagolták. Birodalmi csomagolópapírba. Eltették jobb időkre. Megvan az, nem kell megteremteni, ott van most is, ahol mindig is volt, csak ki kell csomagolni, le kell porolni. 91
