Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Száraz Miklós György: Duna
századi román politikus gárda tanult a történelmi leckéből. Úgy lettek européerek, úgy idomultak az új kor végi és legújabb kori Európa követelményeihez - sajátították el a nyugati műveltséget és nyelveket hogy közben megőrizték régi beidegződéseiket: a fanarióták rátermettségét, mely lehetővé tette számukra azt, hogy maximálisan érvényesítsék nemzetük érdekeit, kíméletlenül lecsapva minden lehetőségre. Mi ez hát? Hatás és ellenhatás? Törvényszerűség? Mindenki olyanná lesz, amilyen körülmények közé születik? Minden nép olyan, amilyen a történelme? Mircea Eliade egyszerűen azt mondja: a történelem terrorja megszüli a védekezés technikáját. És Bartók? Mit kezdjünk Bartók Bélával? Aki meg azt a technikát dolgozta ki a nacionalizmus és a szűkkeblű ostobaság terrorja ellen, hogy igenis tiszteljük egymást. „Az én igazi vezéreszmém... - írja - a népek testvérré válásának eszméje... minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem - amennyire erőmtől telik - szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból.” KELET DUNÁJA A bolgár Duna. Vízszintes, hullámzó vonal. Majd’ négyszáz kilométer, szemben a román parttal. A hosszúság 26. fokán, Bukaresttől délre, Giurgiuval szemben van egy város: Rusze, vagyis Ruszcsuk. A török alattvalóként született, majd osztrák íróvá lett, később Angliába sodródott (bolgár-spanyol) zsidó Elias Canetti úgy emlékszik vissza kisgyermekkorának színterére, mint egy színes, élettel teli nagyvásárra, a pezsdülő, földi édenkertre. „Aligha sikerülhet képet adnom ruszcsuki gyermekéveim színességéről, gyönyörűségeiről és félelmeiről. Minden, amit később átéltem, egyszer már megtörtént velem Ruszcsukban.” Amikor Canetti született, a bolgár kikötőváros, lent az Al-Dunánál, Romániával szemközt, még a török birodalom része volt. „A világ többi részét ott Európának nevezték, és ha valaki felhajózott a Dunán Bécsbe, azt mondták, Európába megy. Európa ott kezdődött, ahol a török birodalom végződött hajdan.” Törökök, délszlávok, görögök, albánok, örmények, cigányok, románok, oroszok, magyarok éltek itt együtt. És persze zsidók. Spaniolik, vagyis ladinó zsidók, azaz szefárdok, a Spanyolországból 1492-ben elűzőttek leszármazottai, akik négyszáz esztendő elteltével is megőrizték nyelvüket. „Az a spanyol nyelv - írja Canetti -, amelyet egymás közt használtak, a kiűzetésük óta eltelt évszázadok során vajmi keveset változott.” Spanyolok a Duna partján? Úgy ám! Spanyol zsidók. Akikről 1970 körül azt írja Javier Pérez Pellon, hogy a fájdalmas kiűzetés után öt évszázaddal is Andalúzia ételeinek gőze száll a fazekaikból. Ez is a Duna-táj. A szefárd zsidók. Őseik valamikor a VIII., IX., X. században indultak a Szentföldről. Kifinomult arab kalmárokkal, szent tanítókkal és aszkéta hittérítőkkel, durva berber rablókkal együtt vándoroltak Észak-Afrika partjai mentén. Kalózokkal, szicíliai és föníciai kereskedőkkel, távoli városok83