Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Száraz Miklós György: Duna
nak (A Dunánál) a folyó már minden: piszkos víztömeg, érző lény, anya, s egyúttal „az idő árja”, múlt, jelen, jövendő, a mindenkori ciklikus túlélés. Illyésnek (A Dunánál Esztergomban) és Petri Györgynek (A Dunánál) egész Közép-Európát idézi a nagy folyó. Az elrongyolt csipketerítőhöz hasonló, egymásba folyó nemzetekkel, népek szigetecskéivel tarka, országhatárok rőt vonalaival keresztül-kasul szabott Közép-Európát. Illyésnek 1932-ben Esztergom alatt úgy vörösük a vén Duna, „mint könyveidben a határok rőt vonala”. „Mint egy hosszú sóhaj fogja összébb kis népeit” a Duna. Ez Győry Dezső, 1935 körül. „Tej- s vérfolyam, népek dadája” - ez megint Illyés (A Dunatáj lelke). Babitsnál „csillagos földi égnek tejutja a Duna”. Erdélyi József ősi Isztere, a „vén folyam-róka” közömbösen nyújtózik „hét boldogtalan országon át”. A Biharországban született Erdélyi személyében is példázat - összefoglalás és keveredés, káosz, megtorpanás és újra meg újra nekifeszülő igyekezet -, vagyis Duna-táj, Du- na-mítosz. Anyja magyar, apja román, keresztelőjén nem az Erdélyi, hanem az Argyelán nevet kapja. 1896-ban, a magyar millennium évében született, az első világháborúban berukkoltatták, az orosz fronton harcolt, 1919-ben a Ta- nácsmagyarország Vörös Hadseregével indul felszabadítani a csehek megszállta magyar Felvidéket. Budapesten él, a 30-as évek elején Baumgarten-díjas, a népi írókkal kokettál majd már-már a nyilasokig lódul. 1945-46 körül Romániában bujkál, hazatérte után feladja magát, 1947- ben három évre elítélik. Adyt sokáig istenként tiszteli, földijeként emlegeti, nagy Duna-versének {Kiáltás a Dunán, 1935) számos gondolata, fordulata is Adyt idézi. Ady 1907 körül mintha Csokonai egykor beszédes folyóját szeretné ismét szóra bírni. És a Duna, „a mi Dunánk”, a „vén róka” vall is neki. Két korhely, két óriás ha beszélget. A kérdésre, hogy vajon „A Duna-parton sohse éltek / Boldog, erős, kacagó népek?”, a folyó, a „vén mihaszna” azt válaszolja, hogy „Boldog népet itt sohse látott.” És ha már elkezdte, nem is hagyja abba, így locsog tovább a „vén falurossza”: „A Duna-táj bús villámhárító, / Éél-em- berkék, fél-nemzetecskék / Számára készült szégyen-kaloda. / Ahol a szárnyakat lenyesték / S ahol halottasak az esték.” Ha már itt vagyunk a Duna-tájon, nem volna jó tisztázni, hogy mi is az? Mindenesetre nehezen meghatározható valami. A Duna-táj tulajdonképpen 70 Dr. Szabó orvosné, 1943 körül
