Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Vasadi Péter versei
nem tűri a derengést, a fölszabadító reggelt, bontakozó panorámát. Elviseli az éj sűrű húsát, s csontvázként beleáll. Hordja. Csak ezt a Lét-metszette sebet, ezt az ezüstajkú kiáltást akarom. Kontrában élek, füttyre éberen, szimatolva, mint a vadászeb. Szilveszter Huszonnegyedik órájában, csöndre s szellemre képtelenül, előbb itt-ott, akadozva, majd robbantásokkal megtűzdelve az estét belejön, sziszeg, szikrázik, éjének nekiront a poszt- modern-poszt ujjongás, végül mind gyorsabb sorozatban éjfél felé dübörög; eszét vesztve petézi fényét a Világ. Durrogtat, nem tud örülni. S lelassul. Csöndesedik. Elkókad. S tehetetlenül sötétjébe visszamerül. 57
/
