Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Szerdahelyi Zoltán: Az igazi KRISZTINA
amit a Kornai, mert akkor veszítünk!” Néztem rá, s csak magamban kérdeztem: „Normális ez?” De pártkatonaként betartottam a parancsot, s nem hivatkoztam Kornaira. A mai napig szégyellem! Végül lement a kampány, utána következett a választás. Zsolt lakásán néztük tévén, és ahogy megjelentek az eredmények, éjfél körül felszedelőzköd- tünk, s elindultunk a Mérleg utcába. Ahova nem engedtek be bennünket! Gondolom, ehhez nem kell komment. Aztán utána történt ez, meg történt az, meg történt amaz. Zsolt ebbe fogott, abba fogott, próbálta ezt, meg azt, meg amazt. Én is. Semmilyen szerepet nem vállalhatott a rendszerváltás után? A választások után depresszió, mély depresszió, meg még mélyebb. Rémes volt! A korábban százszorosán aktív ember csak ült Izabella utcai lakásában, nézte az ablakot - és nem tudott még írni sem. Ugyanis pontosan tudta, és a saját mellőztetése ezt a tudását csak nyomatékosabbá tette, hogy ez nem rendszerváltás! Azért, amit lehetett, kipasszíroztam belőle a Hiány számára. Végül is akkor nagyon sok írása jelent meg a hetilapban. Jobbnál jobb írások. Melyek a rendszerváltásnak, - vagy amit mi korábban még rendszerváltásnak gondoltunk - a lenyomatai. Csak hát. Hányán olvasták a Hiányt? Mivel fölvállaltam az el nem adott példányok összeszámolását, pontosan tudtam, hányán nem olvasták a Hiányt — sem! Ami a közéleti szerepvállalást illeti, 1992-ben elvállalta a már korábban, 1988-ban alakult Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivői tisztét. Társadalmi munkában, de ezt is nagyon komolyan vette, mint minden munkáját. Mert azt mondta, ha az ember adja a nevét valamihez, akkor azt tessék komolyan venni! Aztán eljöttek a 94-es választások is. Úgy volt, hogy Zsolt képviselő-jelöltként indul Szolnok megyében. El is utazott körülnézni - neki az terepe volt, mert a szolnoki múzeum régészeként 1960-66 között ott élt, meg ásott sokat, szerte a megyében. Később is gyakran visszajárt, ismerte, mint a tenyerét. A terepszemle eredményeként már nagyjából az is kialakult, melyik körzetben indulna. Aztán a Magyar Bálint behívta. Zsolttól tudom, hogy a következőt szegezte neki: „Most döntsd el: vagy a cigányok védelme, vagy a képviselőség!” Amire Zsolt fölállt és válasz nélkül elköszönt Bálinttól. Hazajött és elkezdődött a depresszió. Már megint a depresszió. Mert megélte a rendszerváltást, illetve amit annak hazudtak, s ezzel a hazugsággal őt is átverték. Amikor erre rádöbbent, akkor lett igazán depressziós. Tehát nem csupán az, hogy őt mellőzték - hanem az egészben lévő hazugság, a becsapottság érzése. Le is írja a Krisztinában: „Szar világban élünk, felfogtam.../.../” Ez emiatt - is - nagyon fontos mondat! Minden csalódottsága ellenére Horváth Aladárral, meg másokkal együtt ő is részt vett a Roma Polgárjogi Alapítvány megalapításában 1995-ben. Rá bízták a Roma Sajtóközpont megszervezését és vezetését is. Kinevezték igazgatónak- nulla forinttal. A Ferenc körúton béreltek egy lakást. Mai napig emlékszem a megnyitóra. Amikor rákérdeztem, miért nem kapcsoljuk be az ott lévő 67