Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Salamon Nándor: Művészportrék - A Régió Artból

figyeltek munkásságára. Fővárosi tárlata más dimenzióba helyezte művészetét. Mégsem tudott gyökeret ereszteni. A zajló, tülekedő nagyvárosi élet sodrása eltávolította éltető forrásaitól. Hiányérzete támadt! S ekkor érkezett hívás az ország keleti szögletéből.

1972-ben elég váratlanul, Nyíregyházára költözött. Élete nagy lehetősége nyílt előtte. A „vidéki életnek” dunántúlitól eltérő formájával ismerkedett meg. Szabolcs-Szatmár még viszonylag érintetlen néprajzi, művészettörténeti, irodalmi hagyományaival, szellemi életével kötötte magához. „Ezt a megyét lehet legjobban szeretni fogadott fiuknak, akiket ide hozott valami” - írta Végh Antal. Lakatos vállalta a „szerető” állapotot, rabul ejtette a táj. Megszállottan térképezte föl a haza „e kies tartományát”, járta a vidéket, ahol meglepő bőségben találta meg mindazt, ami szívéhez közel állt: még funkcionáló tárgyakat, fatornyos és Árpád-kori templomokat, irodalmi emlékhelyeket, nagy íróink nyomát, temetői csónakos fejfákat, útszéli feszületeket. Fotózott nagy elánnal, gyűjtött, amit lehetett s előadásokon mutatta be az ott élőknek: milyen értékek gazdag birtokosai.

Teljes mélységében itt bontakoztak ki a benne rejlő szervező készségek. Ösztöndíj segítette a az otthonteremtést. Szervezte a sóstói nyári művésztelepet, évekig volt szervezőtitkára a művészek területi szervezetének. Eljárt az erdélyi, kárpátaljai és más művésztelepekre. Visszatérő vendége volt a hajdúsági (böszörményi) művésztelepnek.

Nagy nekibuzdulás jellemezte alkotó tevékenységét is. Jól hasznosította már kiforrott stílusának formajegyeit - feszes, lényegre törő komponálás, nagyvonalú ecsetkezelés, jelképiség - a terepjárások közben szerzett új élmények, megfigyelések, motívumok feldolgozásakor. Sikeresen lépett át a merengő múltidézés buktatóin. Ellágyulás, nosztalgiázás helyett kemény, férfias, de együttérzést kifejező, balladai mélységű hangot ütött meg fekete-szürke képépítményein. Elbeszélő jelleget nélkülöző kompozícióinak címei az ő esetében is tömören kifejezik, miről akarnak szólni (Életfa, Vereckei-szoros, Szövőszék, Szerkezetek, Művésztelep, Szatmári szerkezetek, Böszörményi kapu, Bálvány, Csekei fejfák stb.). Néha - a témából adódóan - a látványt megörökítő szándék felülírta a konstruktív megközelítési módot. A csécsei Móricz62