Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Salamon Nándor: Művészportrék - A Régió Artból

lásra ítélt paraszti életforma tárgyi-szellemi öröksége művészi feladatot is fel­kínált. Az anyagszerűen faragott, formázott fa eszközök, szerszámok, épület­elemek már ekkor nagy hatást tettek rá. Gyűjteni kezdte a maradványokat, idő marta deszkadarabokat, de a formatár egyelőre csupán festményeit gazdagítot­ta. A tárgyak mögött felfedezte, megfigyelte a sorsába dőlt emberek életét, „szeizmográfja” jelezte a falu népét megrázó „földrengést”. Remek monotípia sorozata „hozta” az „Üzenetet a faluról”. A lassú talajvesztés, az öregek elmagá­nyosodása láttán támadt háborgását az első díjat nyert „Balatoni dallamok” gra­fikai lapjaival „csillapította”. Üzenetei idővel sötétebb, drámai színt öltöttek, méretes képtábláira árnyak költöztek, fekete kendős parasztasszonyok alakja „költözött” a Régi konyhába”, szomorkodott elesettségében a „Régi temetőben”. Ácsolt kerítés mögül, holdfényben virító kecs­kefej „Lidérc”-ként kel­tett rémületet. A csiz­mahúzó „Bálvány ” alak­ját vette fel. „Itt egy em­ber lakik” című kompo­zíciójának lényegét föl­dije, Takács Imre ismer­te fel és fogalmazta meg: „Egy darab közép-európai múlt, a maga rideg mezí­telenségében, de megsze­rethető varázslatban, a szegénység újszerű megfo­galmazásában”. A „Nép­rajzi kollekció” és a „Szerkezet” még inkább megerősítette, hogy vál­lalt küldetést teljesít. Miközben faggatja a múltat, a rekvizitumokat, a töredékekből új alkotásokat teremtve, építi a „ma­gyarságérzést ó'rző” jövőt. Némely motívumban felfedezte a geometrikus abszt­rakt képfestés lehetőségét, de a tárgy felismerhetőségének határain belül ma­radt mindig. Hasznát konstruáló, képalkotó munkájában gyümölcsöztette. Már e korai periódus tárlatain jele mutatkozott annak, hogy horizontja nem záródik a néphagyomány kutatásával. Egyenes út vezetett a magyar ős­történet mondavilága, a népvándorlás kor régészeti és művészeti emlékeinek tanulmányozásához. Nem véletlen, hogy utazásainak egyik célpontja Belső- Ázsiában volt. Egyelőre a díszítmények átiratait tartalmazó, alumínium és réz­fóliára nyomott linómetszetek utaltak tájékozódásának eme irányára. Határozott elképzelésekkel és várakozással telve költözött 1965-ben Győr­be. Növekvő lehetőségek nyíltak, de egyúttal a beilleszkedés keserveivel együtt járó nehézségekbe ütközött. A festés mellett tanított, előadásokat tar­tott, szervezte a művészklub rendezvényeit, utazott, barátságokat kötött. Fel­61

Next

/
Oldalképek
Tartalom