Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Salamon Nándor: Művészportrék - A Régió Artból
Gézával, sem annak művészi felfogásával nem tudott azonosulni. Ék Sándor grafikai osztályán viszont nagyon komoly technikai képzésben részesült. A festészetben pedig példának az elismert művész tanárok - Kmettyjános, Barcsay Jenő - közül választott. Részben az ő közvetítésüknek köszönhető, hogy tudatosan vállalta föl az „Európai iskola” szellemiségét, majd később, a Bálint Endrével megtalált kontaktus révén, a szentendrei festészet Vajda Lajos, Korniss Dezső képviselte törekvéseit. A kapcsolódás főként külső, formai jegyekben, a képépítésben, részben a felületek igényes megmunkálásában s egy ideig a motívumok kölcsönzésében jelentkezett. Már kevésbé érintette meg az irányzat szorongást tükröző jellege, mert egyénisége, életfelfogása, nehézségei és küzdelmei ellenére, derűt, optimizmust sugároz, nem csekély lírai érzékenységet rejt s ez átszövi művészetét is. Helyzetéből adódóan, természetes érdeklődéssel kísérte kétségekkel viaskodó, kísérletező nemzedéktársai erőfeszítéseit, eredményeit. A tanulságok termékenyítőén hatottak saját művészetére, hozzásegítették, hogy kialakítsa a maga egyéni vonásokat, sajátos színt felmutató képi világát. Immáron bő négy évtizedes alkotói múlt van mögötte s ennek ismeretében, kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy Vértesi Péter az elmúlt század utolsó harmadában, meghatározó egyénisége volt a vasi művészeti életnek. A rangot nemcsak megfestett, megrajzolt képeivel, grafikáival érdemelte ki. Szerteágazó tevékenységének gyümölcsei tágabb körben is megbecsülést szereztek. Ez akkor is igaz, ha nem feledkezünk meg az elődök és a vele egyidejűleg itt élő, tevékeny festők, szobrászok, iparművészek tiszteletet érdemlő munkásságáról. Hozománya egy korszerűbb szellem és szemlélet, amely kimozdította nyugvópontjáról az eladdig, néhány kivételtől eltekintve, meglehetősen provinciális művekkel reprezentáló helyi művészetet. Közvetített, honosított, példát mutatott s katalizátor szerepet vállalt a városi, megyei kulturális közélet folyamataiban. A cselekvéshez szinte mindig megtalálta a formát vagy a forma benne az alkalmas médiumot. Eredményesen használta rajztanári diplomáját az oktatás különböző grádicsain - óvodásoktól a főiskolán tanulókig - végezve a magvetést. Magához vonzotta az akkor még ifjú amatőröket és mély hatást gyakorolt további fejlődésükre. A tradicionális művészetfelfogást meghaladó, elvontabb, de a ter- mészetelvűséget végletesen ki nem záró, képi beszéd eszméjének terjesztéséhez híveket, társakat és útkeresőket toborzott a ma már nosztalgiával emlegetett „ Vasi Műhelybe". A társadalmi támogatottságot is élvező, sokáig életképes csoport - híre meghaladta a megyehatárt! - gyökeresen átformálta a művészeti életet, irányt szabott számos egyéni életpálya fejlődésének. A hatás mélységéről még napjainkban is meggyőződhetünk egy-egy kiállítást végig járva. A kor helyi sajtójában gyakran méltányolt - néha meg éppen kifogásolt! - „új hang” a Vajda-Bálint vonallal fémjelzett „szentendrei festészet" tovább vitt hagyományaiból fakadt. Nem vitatható, hogy bizonyos motívumkészlet, képépítési módszer, forma és színelemek adaptálását jelentette, de lényegét tekintve a szellemiséget, az erkölcsi tartást tekintették követendőnek a csatlakozók. Vértesi eredményesen használta az eszme terjesztéséhez azt a lehetőséget, 56
