Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Salamon Nándor: Művészportrék - A Régió Artból

amelyet az egyáltalán nem könnyű kultúrpolitikai konstellációban a koncepciót váltó Életünk folyóirat biztosított felkérésével. A művészeti rovat szerkesztőseként többségében olyan szerzőket nyert meg a lap számára, akik elkötelezett hívei voltak a modern művészetnek és országos kitekintést biztosítottak a lapnak. A szándék nyomon követhető a megjelent tanulmányok, kritikák, portrék témaválasztásában, hangvételében, tartalmában. Miközben biztosította a nyitottságot, figyelt a helyi és régiós művészeti mozgásokra, megnyilvánulásokra is.

Életrajzában meghúzódó ellentmondás, hogy eredendően nem készült festőművésznek. Sőt, a rajzolás, mint a gyermekkor ösztönös cselekvési és kifejezési eszköze sem kötötte le különösebben, nem jelezte a rejtőző tehetséget. Családi gyökerei egy „so?nogyi” meg egy „vasi’’elágazást mutatnak. A nagyapai kastélyban, a Bárdudvarnokhoz tartozó Li- pótfán született 1938- ban, ide sokáig visszajárt a Szombathelyre költözés után is. Ez az élményforrás életre szóló emlékekkel látta el, vérébe oltotta a természet szeretetét.

Iskoláit Szombathelyen járta, itt szerezte érettségi bizonyítványát. Sorsa fordulását két dolog döntötte el.

Betegsége okán a balatonfüredi szanatóriumba került. Találkozott egy festegető beteggel, aki beavatta az olajfestés titkaiba. A hatás katartikus volt. Gyógyulás után rajzolni járt Radnóti Kovács Árpád szabadiskolájába. Gimnazistaként pedig az Isis szentély ásatási munkáinak látványa bűvölte el olyan mértékben, hogy megkísértette a régész pálya gondolata. A tájfestő Mészáros József képei keltette benyomások azonban erősebbnek bizonyultak. Már eltökélt szándékkal jelentkezett a képzőművészeti főiskolára.

Visszatérése után rögtön nagy lendülettel látott munkához. Tanított, nyáron pedig már a győri művésztelep alapításában vett részt, elvállalta a fiatalok vezetését és rövid idő elteltével megjelent képeivel a kiállításokon is. Sőt, indulása után két évvel - 1969-ben - már önálló tárlattal jelentkezett a Savaria Múzeumban. Munkáinak egységes karaktere, az itt megszokottól elütő korszerűsége, meglepetést okozott, de az akkoriban állandóan elvárt figurális ábrázolás hiányát, a csendéletek mennyiségét csak a szemére vetették. Élénkebb „közéletiségre” biztatták, amikor már teljes lendülettel működött a fiatalok csoportja s egymást követték a bizonyító erejű közös tárlatok, ahol maga is szerepelt. Eközben kapcsolatokat építve, szervezte a művészeti rovat szerzői gárdáját, levelezett, írásokat szerzett.

57