Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Shubry, A' magyarországi rabló

Shubry, A' magyarországi rabló*

AZ ÉISZAKAMERIKÁBAN, PHILADELPHIÁBAN KIJÖVŐ PENNSYLVANIA INQUIRER AND DAILY COURIER NEVŰ HÍRLAPNAK FOLYÓ ÉVI APRIL 5-DIKÉN KÖLT SZÁMÁBAN KÖVETKEZŐT OLVASHATNI (BETŰHÍV KÖZLÉS)

Német újságok következő részleteket közölnek Shubryról, a’ magyarországi rablóról:

Shubry Pécsett születék, hol atyja a’ tímárságot nagy kiterjedésben folytatja. Első gyermekségétől fogva olly vakmerőséget mutatott, melly szüléit aggodalomba ejtette; ’s minthogy a’ nemes gyermekekkel gyakran véres verekedésekbe keveredett, ez arra határozta atyját, Shubry Ferenczet, hogy őtet Németországba, Godiába, küldené iskolába, hol szorgalma és tehetségei által magát megkülönböztette. Azonban itt sem szűnt meg tanulótársait erőszakos tettekkel boszantani ; hanem ezek, több jeles tulajdonságiért készek valának neki mindig megengedni. Shubry költő vala, és balladokat irt, melyeket önmaga tett muzsikára ; ’s pajtásaival együtt azokat chorusban énekelte. Illy alkalmakkor mindig dühösségbe jött, ha valaki (kinek szerencsétlensége volt olly tartományban születni, hol a’ német nyelven nem tisztán beszélik) verseit hibásan énekelte, vagy mondta ki. Később kénytelen volt a’ várost elhagyni, azon lármáért, mellyet okozott, midőn előbb tanúlótársait leitatta, ’s azután a’ gothai nummismatikai cabinet’ ostromlására égő fáklyákkal vezette.

A’ rendőrség’ tisztei által üldöztetve, a’ Leine folyamba ugrott; és a’ másik partot elérvén, a’ friedensteini kastélyhoz közel egy istálóban elbútt; ’s Hannoverába, Holsteinba és Lübeckbe ment, honnan Svécziába, Upsalába hajózott.

Itt a’ szép művészetek és tudományok iránti hajlandósága arra határozta őtet, hogy szokásait változtassa meg, ’s magát a’ tudományos munkálatokban komolyan kimutassa, a’ mit 1836-dik év’ kezdetéig folytatott is, midőn atyja neki pénzt küldözni megszűnt. Most már szükséges segedelem’ híjával lévén, mind arra, hogy Svecziában élhessen, mind arra, hogy azt elhagyhassa, esten- kint kiment a’városból; ’s az országúton gödröket ásott, ’s azokat száraz ággal és hóval befedte. Ha valaki aztán az illy gödörbe esett azt megfosztotta. Egy nap azonban a’ piaczon keresztül menvén, szerencsétlenségre bizonyos haszonbérlőnek, kit nyolcz nappal azelőtt megfosztott, kutyájára bukkant. A’ kutya meglátván őt, reá ugrott, ’s ruháját szaggatta. Félvén, hogy nyomába akadnak, haladék nélkül megszökött; ’s Németországon keresztül Magyarországba ment.

*ln: Társalkodó, 1837.

41