Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Bíró Teofil: A liberalizmus mint eszmerendszer a XVIII-XIX. században
cia liberális mozgalom is hivatkozott történeti érvekre alkalomadtán, s néhány német liberális szintén el tudta kerülni, hogy a nacionalizmus túl nagy befolyást gyakoroljon eszmeiségére. Mindezek után a liberális gondolkodás alapjait és értékrendjének legfontosabb kritériumait vizsgáljuk meg. A liberalizmus bölcseleti előfeltevéseit az újkor hajnalán születő folyamatok közül a racionalizmus és az individualizmus teremtették meg. Az alábbiakban ezt a két filozófiai szemléletmódot fogjuk jobban szemügyre venni. A racionalizmus az emberi ész feltétlen tekintélyét, korlátlan megismerő képességét valló ismeretelméleti felfogás.A felvilágosodás korában vált a racionalizmus a gondolkodás alapelvévé. Maga a felvilágosodás is új „megvilágítást” jelent, melynek eszköze már nem a hit, hanem a tényleges világosságot hozó megújult értelem volt. A felvilágosodás gondolkodói nagyon sokfélék voltak, mindannyi filozófiai nézettel, ám valamennyiükben közös volt az a tudományos módszer ihlette szellemi beállítottság, amely a dolgok tapasztalati vizsgálatával a közöttük fennálló, de az „elfogultságok” által mindeddig elhomályosított összefüggéseket igyekszik felderíteni, hogy új és mélyreható magyarázatokat állíthasson föl.40 A cselekvés racionalitása azon képességünk gyakorlása, hogy egy bizonyos cselekedet mellett észérvekre alapozott indokokat fogalmazzunk meg, s ezek alapján cselekedjünk.41 Mindazonáltal sok, a liberalizmus nagyjai között számon tartott politikus és gondolkodó sem tudott mindig, minden körülmények között megmaradni az észérvek talaján, s cselekedett, érvelt érzelmektől áthatott, utópikus dolgok mellett.4’ Az individualizmus az egyént és az egyéni érdeket mindennél magasabbra értékelő szemlélet, mely az egésszel - társadalommal és nemzettel - szemben a dolgok alapjának, mértékének, céljának az individuumot tekinti.41 Az individualizmus azokat a gondolatrendszereket jellemzi, melyeknél az egyén elsőbbséget élvez a közösséggel szemben. Az etikai individualizmus felfogása szerint minden kollektív társadalmi képződménynek csak az egyéni jogok függvényében van létjogosultságuk. Ebben a fogalmi rendszerben ezért nem beszélhetünk kollektív kötelességekről, így a haza esetleges önfeláldozással járó védelméről sem. A fő kérdés mindezek után csupán az, mit nevezünk individuumnak? Az individuum ugyanis sokféleképpen értelmezhető fogalom. A teljesség igénye nélkül nézzünk néhányat ezen individuum-definíciók közül. Franciaországban és Magyarországon az individualizmus szónak egyfajta pejoratív mellékjelentése van, mert a közösség rovására történő érdekérvényesítésre, egoizmusra utalnak vele. Mivel a francia forradalom idején használták először a kifejezést, az anarchia és a társadalmi felfordulás egyik forrását látták benne.44 A német terminus inkább egyediséget és originalitást jelöl, amely a személyiséggel áll kapcsolatban. Mivel a kantiánus rendszerben a személyiség önálló, egyedi és szabad, Kantnál ez egy igen jelentős értékkel bíró fogalom. Nála - az angolszász individuum felfogással éles ellentétben — a személyiség nem másság, hanem produktum.41 Ezért az önmegvalósításra ösztönző német individuum-felfogás nem zárja ki, hogy az egyén esetlegesen feloldódjon egy magasabb szintű organikus közösségben. 45
