Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Bíró Teofil: A liberalizmus mint eszmerendszer a XVIII-XIX. században
Az angolszász individuum felfogás mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban a személyes függetlenség gondolatát hordozza és az egyéni szabadságot jelöli. A liberális individualizmus leggyakrabban ezt az angolszász jelentést veszi át. A liberális gondolkodásmódot alapjaiban meghatározó szemléletmódok tárgyalása után tekintsük át a liberalizmus értékrendjének alapjait. Ezek a szabadság, a tolerancia, az egyenlőség és az igazságosság. A liberalizmus legalapvetőbb értéke, s egyben célja is a szabadság. A dolgozatom elején Benjamin Constant által kifejtett antik és modern szabadságfelfogást pozitív és negatív szabadságértelmezésként is szokás nevezni, melyet a XX. században Isaiah Berlin fejtett ki felülmúlhatatlan éleslátással.47 Ez egyfelől a kollektív döntéshozatalban való részvétel joga, másfelől az egyéni függetlenség, a személyes szférába történő be nem avatkozás lehetősége.48 Ebben az értelemben valamennyi klasszikus liberális a szabadság negatív felfogását képviselte.41' Jelentős értéke van a liberalizmus eszmerendszerében az egyenlőség elvének is. Eszerint bizonyos csoporton belül mindenki egyenlő erkölcsi értékkel bír. Kantiánus filozófiai berkeken belül ezt az értéket tartalmilag a személyiség emberi méltóságában jelölik meg. Amennyiben mindenki egyenlő méltóságú „eszes lény” és képes megérteni a „feltétlen parancson”5" alapuló erkölcsi elveket, egyenlő bánásmódot és szabadságot kell valamennyinek biztosítani.'1 Az amerikai liberalizmus kezdeti szakaszában — még az „alapító atyák” idejében - az egyenlőség bizony „faji” alapon valósult csak meg. A fekete rabszolgákat tartó „alapító atyák” szemében is csupán az európai származásúak rendelkeztek a Függetlenségi Nyilatkozatban proklamált egyenlő emberi jogokkal. Maga Thomas Jefferson is egy 1809-es levelében az emberi jogok feketékre történő kiterjesztése ellen kardoskodott.’7 A francia liberalizmus egyenlőségről vallott felfogása viszont már a kezdetektől univerzalista volt, így az egyenlőség eszméjét valamennyi emberi lényre kiterjesztve vallotta." Mindazonáltal az egyenlőség eszméje a klasszikus liberalizmusban mindenekelőtt jogegyenlőségként jelent meg, ami a törvény előtti, illetve jogokban való egyenlőséget jelentette. A tolerancia szintén fontos eleme a liberális értékrendnek. Alatta a más véleményével, politikai elveivel és vallásával szembeni tiirelmességet értjük. Mivel az emberek élete, élettere nem izolálható el egymástól, a szabadság elvét szükségképpen egészíti ki a tolerancia, vagyis a mások életébe való be nem avatkozás elve. Azonban jellegéből adódóan ez a filozófiai elv a legproblematikusabb és a legnehezebben megvalósítható valamennyi liberális alapérték közül. Az intolerancia és az engedékenység között elhelyezkedő tolerancia határait igen nehéz pontosan kijelölni, hiszen az emberi természetből adódóan az egyének hajlamosak az adott körülmények között az önérdek szempontjai szerint megítélni azt. Érdekesek azok a kísérletek, melyek az erkölcsből kiindulva próbálják a tolerancia hatósugarát és korlátáit meghatározni.'4 A XVIII. században a már említett Turgot volt az állami és társadalmi szintű tolerancia leglelkesebb propagálója. Morális és pragmatikus szempontok alapján, a francia állam egyik legbefolyásosabb tisztviselőjeként 46
