Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Kulin Ferenc: A 'polgárosulás' érelme
miatt bírálta Habermas életvilág-értelmezését. De felmerül a kérdés: az ’önmagába merülő’ ember kitüntetése nem vonhatja-e maga után ’a világban való személyes részvétel’ feladását! A kérdést nem kívülről szegezem szembe Pethő Bertalannal, hanem saját tanulmányára hivatkozva - s tegyük hozzá egyéb művei ismeretében - vetem fel. A ’négyfokozati! modell' kimunkálója - csakúgy, mint a Filozófia híg mosUka (I., II.) és a Határjárás (I., II.), vagy a Civilizációra törő öngyilkos akarat szerzője nem menedéket keres a rejtőzködni kívánó individuum számára, hanem hátországot, amely védelmet nyújthat egy új létstratégia előkészületeihez. Ennek a létstratégiának pedig éppen az a rendeltetése, hogy úgy hódítsa vissza az ’egyéni, bensőséget’, ’a személy egységét és integritását’, hogy eközben ne mondjon le ’a közösségben való tevékeny, tárgyias részvételről’, ne hagyja sem a. rendszert az életvilág, sem a hatalmat a rendszer fölött eluralkodni. Nem azért, mert egy ilyen programnak vonzó morális pátosza is lehet, hanem mert az emberi létezés, harmóniája nem tartható fenn a két dimenzió egyensúlyát óvó szüntelen aktivitás nélkül. A négyfokozatú társadalommodell legkidolgozottabb eleme, az Átélés kategóriája is felvet tehát megválaszolatlan kérdéseket, melyekkel majd a Lét és létrontás című tanulmány fog szembenézni.49 A Hamvas Béla ’hungaricumnak számító terminusát’ (létrontás) értelmező munka még mélyebbre is hatol, mint amennyire a megválaszolatlan kérdések indokolnák. Mert túl azon, hogy fdozófiatörténeti kontextusban és nyelvfilozófiai érveléssel mutatja fel Hamvas bölcseleti munkásságának egyedülálló értékeit, s érdeme szerint méltatja a diktatúrával szembeni szellemi magatartásának példaszerűségét, az író „lét-felfogásának a legfájóbb hiányosságát”, s „egyszersmind személyes sorsának tragédiáját” is látja abban, hogy „a személy teljes és igazi voltát” „az aranykori tudat”-ban megélő ember ’lét-építésért’ tartozó felelősségének problémáját nem tudta megoldani. „A felelősséget, amit annyira hangoztatott például a létrontás fogalmát bevezető szövegében, úgy iktatja ki, hogy ezt maga sem veszi észre.”50 Hamvas álláspontját Pethő „a létrontásba való beletörődés programjának” tartja, s legsúlyosabb érvként az író közösség-kritikájának végletes ellentmondásaira hivatkozik. Állítását, mely szerint „az önmagát sem találó-” Hamvas „sehová-sem tartozásban pang el, sehovaiságba zavarodik szét” az író egymást érvénytelenítő, drámai erejű vallomásaival (nyilatkozataival) támasztja alá. Az egyik így szól: „Bevallom, éppoly kevéssé szeretnék együtt élni szentekkel, mint haramiákkal.(...) Helyt adok az olyan emberek gyanújának, akik a szentség misztikáját ijesztő önzéssel hozzák kapcsolatba. Itt most a szentek csaknem általános üdvgörcséről sem beszélek.” Ugyanebből a kötetből (Patmosz) való a másik vallomás is (Szabad-e kiengesztelődni?), mely szerint: „Semmiféle ma fennálló közösséget nem vállalok. Se nép, se nemzet, se kaszt, sem osztály, se faj, se vallás, se világnézet. Az egyetlen közösség, melynek érvényét magamra elismerem, a szentek közössége (...) Egyedül lenni őrület, de inkább őrültnek, mint korruptnak lenni.” (244.) Pethő Bertalant nem nyugtatja meg, hogy Hamvas - máshol51 - (242.) ’a kötelező emberszeretetben’ jelöli meg a létrontással szembeni ’kiengesztel- hetetlen ellenállás’ egyetlen lehetőségét. ’Megalázkodónak’ tartja, „aki - mint 26
