Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Kulin Ferenc: A 'polgárosulás' érelme

Nem kétséges, hogy Pethő Bertalan az Átélés-fogalom kibontásával tágasabb teret jelölt ki az ember autonómia-igénye számára, mint aminőt Max Weber, Parsons és Habermas ’életvilág’-koncepcója kínált. Talán túlságosan tágasat is ahhoz, hogy abban a polgár eszménye érzékletesen lokalizálható legyen. Jól látható ugyanis, hogy a szubjektum pszichikai szférájának és a társadalom életvilági dimenziójának a határa mentén kirajzolt autonóm terület mélyebben nyúlik a pszichikai, mint a társadalmi valóságba. Nagyobb hangsúlyt kap az ’egyéni bensőség’, ’a személy egysége, integritása’, ’a pszichológiai vonatkozási rendszer’, ’a tulajdon valója szerint sokkal inkább érzelmi, érzületi, rokon-, hason és ellenszenvekkel telített átélés’, ’az immerzió: elmerülés önmagában, belemerülés önmagába’, mint ’a világban való személyes részvétel módja’, ’a közösségben való tevékeny, tárgyias részvétel’, a szubjektum világra tárulása’, ’a külvilági tárgyakra irányuló intencionalitás’, egyszóval ’a peratológiai értelemben vett Átélés’. Ügy is mondhatjuk, hogy e hangsúlyeltolódás nyomán körvonalazódó antropológia a keleti filozófiákhoz kerül közelebb az ember nyugatias eszméjével szemben. Nem is volna ez meglepő, ha arra gondolunk, hogy Pethő Bertalan éppen okcidentális egyoldalúsága

25