Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Kulin Ferenc: A 'polgárosulás' érelme
méshez képest, amely világnézeti, illetőleg morális oppozíciót fejez ki a materiális értékeket propagáló kulturális hatásokkal, politkai filozófiákkal és individuális életstratégiákkal szemben. Az anyagi javak kultuszának, s azt tápláló polgári létszemléletnek kíméletlen kritikája lesz a magyar felvilágosodás egyik legnagyobb alakja, Bessenyei György bölcseleti munkásságának is a vezérmotívuma."1 Kazinczy Ferenc túllép a moralizáló társadalomkritikán, ő már a gazdasági racionalizmus elutasításának erkölcsi és kultúrpolitikai programját is megfogalmazza. Az Erdélyi levelek Tizedik levelében egymás mellé vetíti a „földesúri hatalmat nem ismerő” szászok gazdagságára utaló „kőből épült, cseréppel fedett házakat” és a magyarok - szegénységéről árulkodó - „földből vert, nád vagy gyékényfedelű” viskóit. Ám neki mégis ez utóbbiak a kedvesebbek, mert „ott egy magával nem gondoló, büszke, szilaj nép lakik s egy jószívű, nyájas, míg a kőházakban élő szászoknál „egy magába zsugorodott, könnyen élést szerető, s csak azt óhajtó.” Nem szeretné - mondja az író - a szászok gazdagságát a magyaroknak „ily drága áron megvásárlani.” Ennek a szemléletnek számos dokumentumával találkozhatunk az író gazdag levelezésében, memoárjaiban - leginkább az anyagias szemléletű testvérei fölött pálcát törő Az én életem című önéletírásában. Teoretikus igényessége, s a morális pátosz már-már romantikus hevülete miatt egy Berzeviczy Gergelyhez írott leveléből érdemes idéznünk. „Sok más hasznosabb és szebb következésű foglalatosságokhoz kezdhetnénk (így írod), amelyek által hazánknak azon boldogságára utat nyithatnánk, mellyel a gazdagon adakozó természet bennünket kínál, de melyre a vezető eszközöket mindig elmellőztük.” (Csak zárójelben említem meg, hogy Berzeviczy itt természetesen a gazdasági racionalitás követelményéről beszél!) - „Én nem vagyok veled egy értelemben — folytatja Kazinczy -. Nemesebb és hasznosabb foglalatosság nem lehet, mint a hazai nyelvet a legfőbb tökéletességre vinni. Erre a munkára nem született minden, és nem szükséges, hogy minden csak azt tegye, mert több is van csinálni való. Az mindazáltal igaz, s a história bizonyítja, hogy ha valahol a Jó gyökeret vert, ott mindig a Szép készítette az utat. Miért lenne ez minálunk másképpen? (...) Jónak látnád-e, édes barátom, egy varázsbot csapása által egy nyelvűvé tenni az egész nemzetet? En azt, aki azt cselekcdné, az emberiség legnagyobb ellenségének tartanám, valamint most azt a nagy embert, akinél az emberiség történetei nagyobbat nem mutatnak, azért is igen nagynak tartom, hogy eléggé bölcs, respektálni minden népnek a maga nyelvét, és annak nem eloltásán, hanem virágoztatásán igyekszik. Neked, tisztelt barátom, mindig csak arany kell, mintha annak a gaz Cabinetnek volnál 'minisztere, amely a maga haszna miatt egész Európát fellázította, és a fellázított nemzeteket segély nélkül hagyta veszni, s eltipor- tatni. Nekem is kell az arany, mert tudom, hogy annak mily haszna van az eszes ember kezében, és anélkül még a kultúra sem haladhat. De én az aranyat nem tartom sem egynek, sem elsőnek azok között, amit keresnünk kell. Mind ezt, mind azt kell keresni, de úgy, hogy ahol az aranykeresés a nacionalizmusnak kárt teszen, ehhez kell állani, és azt keresni megszűnni; eljö a boldogabb idő, s kereshetjük ismét azt. ”(1810. július 23.)" 8
