Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Gál József: "Én vagyok az utolsó fazekas"

is próbálkoztam mindenfélével. Nagyon jól éreztem magam köztük. Ezek az évek kitörölhetetlenül belém ivódtak. Ezek az esztendők voltak valójában az én iskoláim.- Kitűntél az iskolában?- Nem mondhatnám. Én még az utolsó nyolcosztályos gimnáziumban - a mai Zrínyi Miklós Gimnázium elődintézményében - érettségiztem. Jó tanáraim voltak, különösebb konfliktusok nélküli éveim voltak. Volt egy aranyos, jó humorú rajztanárom, Kaposi Antal, maga is festőművész. Egyik rajzórán azt mondta: fiúk, a következő órára hozzatok agyagot, megmintázzuk Munkácsy egyik figuráját, talán a köpülő asszonyt.

Addig engem ilyesmi nem nagyon foglalkoztatott. A műhely más volt, és nem is gondoltam rá, hogy valami hasonló pályára megyek. De hát az agyagot a fiúk tőlünk vitték, s azt gondoltam: lehetetlen, hogy én ilyet ne tudjak megBeszélgetés Somogyi lózseffel, 1980-as évek eleje

csinálni. Sikerült is, méghozzá olyan jól, hogy ezután, ha hasonló feladatot kellett megoldani, gyakran engem kértek meg a társaim. Néha még 1-1 forintot is kaptam érte.

AZ IPARMŰVÉSZETI FŐISKOLÁN- Az érettségi után gondolnom sem lehetett arra, hogy a cserépkályhás fia, az osztályidegen ifjú egyetlen főiskolára is bekerülhessen. Ezért aztán azt az

33