Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Gál József: "Én vagyok az utolsó fazekas"
GÁL IÓ Z S E F ✓ „En vagyok az utolsó fazekas" SZÜLETÉSNAPP I BESZÉLGETÉS A 75 ÉVES NÉMETH JÁNOS KERÁMI ASZ0BRÁSSZAL „Amihez nyúl, amit megformáz, amit kimond Németh János klasszikus-emberségű és klasszikus-ó'siségű műveiben: abban öröm van. Abban ott áhítozik, vaskosodik, tátog, mosolyog kövéren, anyag-súlyosan az öröm., a lét öröme, a testiség öröme, a testi, az anyagi valóság kozmikus lángoktól átégetett öröme. A mindenség öröme virágzik vastag agyag-fonutókkal, súlyos agyag-ágakkal, agyag-szirmokkal e lét-kö- vér látomásban. ” Juhász Ferenc, 1976. Az elapadhatatlan mesélőkedvű kerámiaszobrász, Németh János (1934) egy keramikusdinasztia harmadik nemzedékének kiválósága. Nagyapja, Németh Gábor (1864-1942) Pápáról került Zalaegerszegre. Szépséges kályháinak híre hamarosan mesze földön ismertté tette nevét és munkásságát. Tehetségét Malonyay Dezső A magyar nép művészete című könyvének negyedik fejezetében külön fejezetben méltatta. Három fia, Gábor, János, Lajos is az agyag mesterei lettek. Idősebb János (1898-1972) is tehetségesen rajzolt, korongozott, ám a háború és az azt követő nyomorúságos esztendők megakadályozták főiskolai tanulmányainak megkezdését. így az apai örökségül kapott kályhagyártás folytatója lett Gáborral együtt. Műhelye Zalaegerszegen, az Aponyi u. 23. sz. alatt volt. Lajos testvére a szomszédban (21. sz.) üzemeltette fazekasműhelyét. A háborút követő államosítási agresszió őt sem kerülhette el. Igaz, ő saját maga „ajánlotta fel” az üzemet a Magyar Népköztársaságnak. ,Jutalmul” műszaki vezetőként dolgozhatott tovább. Az ő irányításával vált Zalaegerszegi Kályhagyár néven jelentős üzemmé az egykori manufaktúra. A lakásban azonban nem maradhatott a család. Egy régi, lepusztult házba (Rákóczi u. 15.) voltak kénytelenek költözni. A GYEREKKOR- Nagyon szép gyerekkorom volt. Apámék műhelyében és Lajos bácsiéknál mindig folyt a munka. Nálunk kályhacsempéket formáztak, Lajos bácsiéknál pedig állandóan forgott a korong, ahol szebbnél szebb permetvizes korsók és más gyönyörű edények készültek. Mindkét műhelyben rendszerint dolgozott 2-3 göcseji, muraközi vagy őrségi inas és segéd is. A műhely akár egy nagy család. Az asszonyok főztek, ellátták a hagyományos, női munkát. Egy asztalnál ebédelt mindenki. Barátságos, kedves emberek voltak az inasok, segédek. Folyton köröttük forgolódtam, néztem: mit és hogyan csinálnak. Bámultam az ügyesebbjét. Én 32
