Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
20 jöjjön...! (Mind ki.) Uram, szenvedek. Adj erőt, hogy arcomon ne lássák kínomat...! Emberből vagyok, de embertelen szenvedéseket rósz ki rám. Bírom, de hozzá segítened kell! Adj erőt viselnem a próbáidat, nem szabad tudni arról senkinek, mit lát és mit gondol... és mit tud - a király... Nem szabad tudni arról senkinek, mi fáj neki... mert egyre jobban fáj minden, fáj az apának gyermekei halála, a férfinak a szerelmeden lét... fáj, hogy anyámnak nem lehetek már a gyermeke többé... olyan kegyetlen fájással fáj, hogy szétszakad ott belül minden... nem szabad... soha... senkinek megtudnia... ezt! 3. keretjáték MECÉNÁS: Tényleg nem lehetett könnyű dolga ennek az Istvánnak. Gondolja, a mai államfők is ilyen nehéz helyzetben vannak? FESTŐ: Nem érdekelnek a mai államfők. LURDYBABA: Most akkor mi lett azzal a Vazullal? MECÉNÁS: És mi van a régi csajjal, azzal az Irénnel, vagy kivel? Most vagy festi a tablót, vagy nem festi. FESTŐ: A válaszok a következő tablón vannak. MECÉNÁS: Duma. Mikor lesz vele készen? FESTŐ: Már megfestettem. Csak nézzék... (Megszínesedik az újabb fátyol.) FESTŐ: Jóval később vagyunk az időben... LURDYBABA: És közben mi történt? Szeretném hallani! A pénzünkért szeretnénk hallani, hogy mi történt közben! FESTŐ: A történelem, kedvesem... LURDYBABA: Nem vagyok a kedvese! MECENAS: Ez a mértéktartás meglep... Idő kérdése, uram, ne nyugtalankodjék... FESTŐ: Nem vagyok nyugtalan... Szóval, itt zárom le a szerelmi vonulatot a görög Irénével... 5. kép ISTVÁN: Mi híred Veszprémből, Hermán? HERMÁN: A királyné egészséges, Nagyuram, s az ifjú herceg is. Üdvözletüket küldik. Asszonyom azt üzeni, napnyugatra ügyelj erősen, mert birodalmi sereg gyülekezik. ISTVÁN: Üzenem királyné asszonyunknak, hogy a császárral békességet akarok, és azt én fel nem borítom. Érsek úr! A Tiszán túl való tartományokat kalocsai püspöködre bíztam volt, most huszonöt esztendeje. Azóta nem jár
