Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 3. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
21 tam ott, s az idén szememmel láttam: a marosi tartományban és Biharban kevesebb a pap és templom, de több a tar koponya, mint akkor volt. Mi ennek az oka? ANASZTÁZIUS: Jól tudod, és jól láttad, királyom. Egy oka van ennek. Kalocsától messze az a föld. Ürülnek a templomok, mert széled a nép és elvándorol. Tizedet sem ád senki. (Vazul nevet.) ISTVÁN: Jó kedved van, atyámfia! VAZUL: Csak eszembe jutott, Nagyuram, hogy egyik német pap sem tanulta meg a mi beszédünket. Pedig a magyar nem kedvelheti azt a papot, kinek a szavát nem érti. CSANÁD: A Tiszán túl egy püspököd sincsen. Ha új hitre akarod hajtani az ottani népeket, építs klastromokat, rendeljél papokat, akik keresztelhetnek és prédikálhatnak a magok nyelvén. ISTVÁN: Érsek úr! Az iskolákba magyar gyermeket parancsolok nektek. Aki idegen nemzetű pap esztendő múlva nem szól a nyelvünkön, azt kihajtom az országból, ha bíboros püspök is. Vazullal volna még szavam. (Vazult és Istvánt kivéve ki.) Erdőelvére vajda kellene. Rád gondoltam... Ura lehetnél ott magyarnak, székelynek, és megépíthetnéd a régi várakat... és újakat is kellene építened... VAZUL: Nem, Uram! Apám meghalt, s én megvoltam csendesen. De, tudom, mégis nagy bajod velem, hogy Taksony unokája vagyok. És bajod, hogy feleségem nem német, hanem leánya Kál úrnak, ki csatában esett el Koppány oldalán... S most azt akarod, hogy legyek vajdád az erdőelvi tartományban, hogy fegyverrel tiporjam meg ott a magyar urakat és dézsmáló papokat ültessek a népek nyakára... Nem, István, nem kell e vajdaság nekem, amit fegyverrel s vérrel kell megvennem, hogy több jusson a németnek... és más idegennek. ISTVÁN: A te dolgod, ha így látod. Én jót akartam neked s az országnak. Egyet azonban kérek tőled, s azt nem tagadhatod meg — a király kér. Ide adod nekem Béla fiadat, parancsoljon ő az én zászlómnak mostantól... (Csanád be.) Mit akarsz ? CSANÁD: Megbocsáss, Uram. Rossz hírrel jövök, s nem tűr halasztást. ISTVÁN: Várj. (Vazulhoz.) Várom a választ. VAZUL: Legyen akaratod szerint, király. Elküldöm neked a fiamat. ISTVÁN: Vigyázni fogok rá. De te is vigyázó légy, Vazul... magadra vigyázzál. Most menj te is az ebédlőházba...(Vazulki, Csávádhoz.) Beszélj, ki s mi hajt.
