Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Alexa Károly: A betyár
hető, hogy a betyár irodalmi pályafutása nálunk valószínűleg Gaál József Haramiacsókjával indul. („Sötétlett az ég Debrecen tág pusztái felett...” - ilyen baljósán kezdődik, hogy aztán azt lássuk, amint a gáláns betyár a szép kisasz- szony gyöngysorát egy csókkal javasolja megválthatni.) S hol végződik? Az alföldi Móricz utolsó nagy terve Rózsa Sándor történetének trilógiává kerekítése volt, pár évvel ezután a dunántúli Juhász Ferenc drámai elégiát ír Betyárok sírja címmel,majd - már a hetvenes évek végén - Csalog Zsolt mesélője (Parasztregény) nagyapja betyár testvéréről mond történeteket valamikor a századforduló tájékáról, s a legutóbb Pintér Lajos jó kurucos „makaróni” versén élvezkedhetünk {Betyárdal - Schéner Mihálynak, s minden betyárnak), aki a neves alföldi doktort és mágust oda sorolja - mint a magyarságmitológia halhatatlanját - Rúzsa Sándor, Bogár Imre, Tombácz Anti meg a többiek közé. („Esz iszt magyar. Esz iszt bettyár. Esz iszt érdem, / esz iszt szégyen. Ki formák szegénylegénye, / esz iszt dihter, esz iszt künsztler: / vásznad fogytán fess az égre!” Elég azonban - mindazonáltal - csak utalni Robin Hoodra, Rinaldo Rinaldinire, a gálánsán borzalmas angol kalózokra, a „törvényen kívüli” amerikai westernhősök némelyikére vagy a tót Jánosikra, a délszlávok hősénekeket ihlető zsiványaira, s ezzel el is oszlik az a hazafias hiedelem, mely szerint kizárólag a mindenkori elnyomatások korát élő magyar világ volt képes „kitermelni” ezt - az élet értékét oly kevésre becsülő és a társas élet semminemű szabályozottságával nem törődő — embertípust. A betyár mint a társadalmon kívüliségnek rettegett, de vonzó megvalósítója, mindenhol megjelenik (ahol erre a rendezetlen közviszonyok alkalmasak, s ahol kevés a város), és minden nemzet, minden táj a maga képére formálja. Mindenesetre a romantikus kor idején Európa is hajlott arra, hogy az ismeretlen magyar pusztát vagy az áthatolhatatlan rengeteget egzotikus, mutatós küllemű, úri viselkedésű, de nem éppen szelíd vademberekkel népesítse be, akiknek kitalált-viselt dolgain jót borzonghatott a filiszter. A - körözvény szerint - , fajin pofabó'rű” Sobri Jóska („a magyar Cartouche”) olyan hírnévre tesz szert, hogy (Eötvös Károly anekdotája szerint) még a szabadságharcot leverni jövő osztrák hadak is szorongva 4 Tükrös két oldala. 1888. Nagyatád, Balázs Vendel munkája.
