Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Alexa Károly: A betyár

gondoltak a híres haramia által vezetett fegyvernemekkel, jelesül a „csikósok”, „kanászok”, „pandúrok” és „betyárok” hadaival való találkozásra. „A mi tájékunkon Schobrit nagyon félik...” — írja egy Petrovics nevű, később versei révén elhíresült, Aszódon tanuló fiúcska, noha a nevezett bakonyi betyár soha nem kelt át a Dunán, meg más nagyobb vizeken sem - annak ellenére, hogy Pesten 1843-ban ilyen címmel jelenik meg egy kedélyborzoló könyv: „Sobri Józsi haramiák kapitánya, mint szatócs, könyvnyomtató, kalapos és gyógyszerárus, úgyszinte mostani sorsa Amerikában, hta őmaga. ” Petőfinek Aszódon iskolatársa volt bizonyos Tóth István, aki később rákospalotai bíróként megéli a századfordulót, s akinek emlékiratairól Babits is nagy megbecsüléssel ír, inaskén- ti vándorlása közben eljut a Bakonyba, éjszakára a mestere magára hagyja, s akkor, írja, „hallottam tipegést és tapogást felém közeledni, egyszer csak ott terem mellettem öt szál derék legény, olyan szegénylegény fajta, jó estét köszöntek, én elfogadtam”, szóra szó, kedélyes estéli beszélgetés folyik, a betyárok sódarral kínálják a legényt, cserébe megeszik a parázsban sült krumpliját, mivelhogy régen jutottak ehhez az étekhez. Azután, „mond, öcsém, milyen hírben áll a te vármegyétekben ez a Bakony vidéke?” „A mi népünknek fogalma sincs róla, csak annyit hallanak róla, hogy rémisztő világraszóló nagy erdő, hogy Subri Jóska gavalléros rabló tanyája...” „Mi is Subri Józsi szakadé- ka vagyunk, de már régesrégen nem láttuk, csak hírét halljuk, hogy Somogybán van valahol...” Hogy a betyárokkal való akárcsak alkalomszerű cimboráskodás milyen veszélyes volt a Bach-korszakban, azt egy csongrádi eset illusztrálhatja. Kilenc gazdafi mulat egy tanyán, s valahogy hat betyár is közéjük keveredik. Az éjszakai dínomdánom híre a hatóság fülébe is eljut, s a „martalis törvényeknek” megfelelően, ezért ők mivel „kilencen erőt nem vettek hat betyáron vagy nem jelentették fel őket..., mint bűnrészesek és orgazdák főbe lövettek.” (Sobri ma is él. Pár éve mutattak be egy posztmodern filmet, amelynek ő a főszereplője, s egy zuglói vendéglőben igen népszerű a "Bakonyi Sobri Jóska levese", amely kiváló átmenetet képez a gulyás és a korhelyleveles, meg a klasszikus - gomba, borsó gazdagítású — zöldségleves között.)

A Bakony ekkortájt válik a nemzeti mitológia fontos tervévé, hatalmas rengeteg erdőt értettek rajta, amely valahonnan a pozsonyi Kárpátoktól lenyúlott, megyehatárokkal mit sem törődve, egészen a Dráváig. így bakonyi betyárok - mondjuk - a somogyi Patkó fivérek is, István és János, mindkettőt 1862-ben akasztották fel, akiket azért is érdemes megemlíteni, mert egy 1875-ös ponyva már a „Bandit” emleget helyettük („Látott-e már egy lovon hét patkót?” - kérdi hetykén a szép csárdásnétól), hogy azután így kerüljön be Mikszáth Nosztyjába a veszprémi Somló hegy legendái közé, mint ekkor - a századfordulón — a néptudalomban még elven úri haramia. (Az igazi Patkók körözési nyomtatványa ma is látható a Marcali melletti Dabróka csárdában kifüggesztve, Veszprém és Vas mezsgyéjén, amely ugyanolyan adomabéli csárda lehetett a XIX. század közepén, mint ami Almádiban állongott, bölcsen éppen Veszprém és Zala határára építve, hogy az asztal egyik végén ülő csendbiztosra biztonságban ráköszönhetett egy-egy pohár bort az asztal másik végén mulatozgató zsivány, az nem tehette rá a kezét, tudomásul kellett vennie, hogy morgására nóta felel: „Cifra szűröm Beszperémben vettem”.) A partiu5