Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 2. szám - Kós Károly-Zalán Tibor: Az ország, az építő
GÉZA: Nem. Te mondád, hadnagy. Végeztünk. ISTVÁN: (Kiírthoz) Egyél-igyál. Aztán adass friss lovat magadnak s indulj. Izenem Alap úrnak: Csanád holnap átveszi a határőrző zászló vezérletét. (Ki Vécéimnél.) CSANÁD: Hallottad. Indulhatsz... Mi van, megnémultál? KURT: Egy emberrel beszéltem a somogyi parton. Azt kérdezte az ember, vajon meggondolta-e Csanád úr, milyen áldott tartomány a Rábaköze? CSANÁD: Tudod-e, miért kérdezte ezt az az ember? KURT: Tudom. CSANÁD: Mit gondoltál, mi választ adhatnék? KURT: Azt, hogy kár az a szép tartomány a németnek. CSANÁD: Mégis az övé. KURT: De úgy lehet, nem soká parancsol ott. CSANÁD: Bajod van talán Vecelin úrral? KURT: Van. Mink hóban-fagyban portyázunk, tülekedünk a bajorokkal, s ládd, a jó legelőkbe a Nagyúr ezeket az idefutott németeket ülteti. Istvánnak már a fejére is féket tettek, s szájába zabolát. Lám, asszonyt is idegen országból hoz magának, nem jó neki az idevaló asszony. CSANÁD: Ezt is mondta néked az az ember? KURT: Mondotta még azt is: csuhásokat bizony keresztre feszítteti, a felhízott német urakat kitakarítja az országból, és aki magyar Istvánnal el nem fut, a fejét kopjavégre szúratja. CSANÁD: Ezt izeni az ember? KURT: Szép, tágas tartományban mi jobb? Parancsoló úrnak lenni, vagy engedelmes szolgának? Ezt kérdi tőled amaz ember... Üzensz neki? CSANAD: Rábaköze szép tartomány. Ha gazdátlan volna, vállalnám. KURT: Ha akarod, uram, gazdátlan lesz, ahogy minden föld, kiben német az úr ma még, gazdátlanná lesz, szolgálatodra... CSANÁD: Indulj. Holnap átveszem a hadat, mondjad Alap úrnak. Amaz embernek pedig üzenem: a harcot Csanád fogja eldönteni. (Jön István, Sarolt, Radla, Vecelin.) KURT: Megértettelek, uram. (El. Kürtjei. Belép Gizella.) GIZELLA: Köszöntelek, Uram. ISTVÁN: Üdvözöllek, hercegnő. SAROLT: Köszönjük, hogy eljöttél. Az Isten akarta ezt így. Legyen meg az ő akarata. ISTVÁN: Ö az anyám. A vendége leszel, egy ideig ő fog gondoskodni rólad. GIZELLA: Köszönöm. GIZELLA: És te, Uram? ISTVÁN: Hadba indulok, Úrasszony. (Vecelin szólni akar.) Mondottam: hadba indulok! A derékhad máris indul. RADLA: Fiam... Most nem mehetsz el... 20
