Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Baranyai Miklós: Bosch és az emberi szem
tankönyvének ma is használt kiadásában E. Schrenk kuriózumként bemutatja az íriszdiagnoszták egyik ábráját. Megemlíti, hogy a múlt században a magyar Péczely Ignác elevenítette fel ezt az elavult tant, aki alapvető íriszdiagnosztikai megfigyelését gyermekkorában egy foglyul ejtett baglyon tette. Nyilvánvaló hasonlóságot mutat A hét fő bűn... című kép és az egykorú íriszdiagnosztikai ábra beosztása. Feltételezhető, hogy Boscht éppen ennek a - XVI. században még természettudományosnak vélt - módszernek az ismerete vezette a testi vágyakból eredő hét főbűnnek írisz-szektorokban történő bemutatására. A pupilla - a látólyuk - a mindent látó, minden bűnös fölött ítélkező Krisztus székhelye lett a képen. S az emberiség bűnei - csakúgy, mint a test betegségei - kiülnek a szem szivárványhártyájára. Ahány szektor, annyi főbűn: kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, harag, restség, torkosság - jellegzetes szituációk által megidézve. A fentiek ismeretében térjünk vissza most a Gyönyörök kertjének szemábrázolásaihoz, hátha végre felfedezzük az írisz és a pupilla Bosch-hoz méltó ábrázolását is. Elég egy pillantás a középső táblára. Tekintetünket megragadja, el sem engedi a kép középpontjának kerek tengerszeme, melynek színe az istenszem pupillájának kékjét tükrözi. Nők fürdenek benne, akiket csoportokba verődött férfiak nyargalnak körül, létező és képzeletbeli, mindennapi és egzotikus állatok hátán. Ha emlékezetünkbe idézzük A hét főbűn... hatalmas aranysárga íriszét, már tudjuk is: ez az égre néző, nyugodt vizű kék tó a Föld szemének pupillája. Sárgás partja a Föld írisze, rajta paták dobolnak, s az óriási szem nézi- nézi a szenvedélyek, vágyak korbácsolta férfivilág örökös keringését... A kép ilyetén magyarázatához maga Bosch kínál fogódzót. Egyik elgondolkoztató rajzán a néma táj fái emberfülekkel fülelnek, s a föld emberszemekkel tekint az égre... Az elmondottakkal korántsem merítettük ki a triptichon „szemészeti” vonatkozásait. Számos további utalás látható mindhárom táblán a látószervnek a kép mondandójával való szoros kapcsolatára. Van azonban egy meghökkentő részlete a Föld íriszén folyó körlovaglásnak. Itt azt is elárulta a mester, hogy anatómiai megfigyeléseit - legalábbis részben - miféle szemeken tette. Az egyik lovagló csoport mögött - a Föld íriszének óralapján hét óra irányában - furcsa gömb lebeg. Tetején fehér kócsag áll, belsejében sötét, tüskés hátú, sünszerű állat kuporog. Hihetnénk, hogy a jelentéktelennek látszó részlet a fantázia játéka csupán. Aki azonban vizsgált már szemtükörrel lószemet, megdöbbenve fedezi fel a kerek ábrán a nyargaló paripák egyikének hiánytalan szemfenéki képét! A szemgolyóba rejtett sün vöröses tüskéi csak emelik a kép hitelességét: bennük a szemfenék szétágazó ereit alig stilizáltan örökítette meg a festő. S hogy a méreteinél fogva az emberi szemnél boncolásra alkalmasabb lószem nyújtotta anatómiai ismeretek adják a kép évszázadokon át rejtélyesnek vélt gömbjeihez a kulcsot, arra Bosch maga figyelmeztet bennünket, a Pokol fa-emberétől balra egy lókoponya fehérük. Üres szemgödréből boncolótű módjára lándzsa mered ki, a lándzsáról finom mívű kulcs lóg. Bizonyára nem véletlenül! A szem, a világ érzéki megismerésének semmivel sem pótolható szerve Bosch korában egyszerre vált az anatómiai kutatás, az ismeretelméleti speku152
