Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - T. Ágoston László: A hecsedli meg a postás
T. ÁGOSTON LÁSZLÓ A hecsedli meg a postás- Hecsedli. Várjuk a postást - mondta Bányai, az író és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel arra az esetre, amikor már mindent megbeszéltek, ami eszükbe jutott, s valamelyikük úgy gondolta, ideje lenne befejezni a trécselést, mert az alsóneműjük is rámegy a telefonszámlára. A hecsedli azt jelentette, hogy az író jobb híján - no meg pénz híján is - csipkebogyót gyűjtött őszönként teának, hogy azzal is teljen az idő, amíg eszébe jut valami olyan épkézláb történet, amelyet el lehet adni valamelyik irodalmi folyóiratnak. Tulajdonképpen afféle unaloműző időtöltésnek szánta ezt az elfoglaltságot, amikor nyugdíjba került. Úgy gondolta, hogy a keze és az agya egyszerre dolgozhat, miközben a szekrény tetején a tálcákban szárad a vitaminbomba. Igen, így mondták a rádióban, hogy vitamin- bomba, mert állítólag nagyobb a C-vitamin tartalma, mint a citromnak. Amikor kiszaladt a tolla alól egy-egy novella, elküldte valamelyik folyóiratnak, amelyikről úgy gondolta, szívesen közölné a régről ismert szerkesztő, vagy rovatvezető. Az évek múlásával egyre kevesebb lett a régi ismerős és egyre több a válasz nélkül hagyott levél. Olyan is akadt az újdonsült lapigazgatók, főszerkesztők között, aki azt írta, hogy szívesen közölné a vélhetően ifjú tehetség szárnypróbálgató, de mindenképpen figyelemre méltó művét, de legalább néhány sorban írja meg, ki ő és mivel foglalkozik. Amikor elküldte az életrajzát, s azt is megírta, melyik irodalmi lexikonban tanulmányozhatja a munkásságát, kiderült, hogy több évre való iromány fekszik a szerkesztő úr asztalán, s különben se futja honoráriumra a lapnak.- Hecsedli - dünnyögte maga elé kesernyésen az író. Aztán vette a nejlon reklámszatyrot, meg a bőrtenyerű vászonkesztyűt, és elindult az erdő szélére csipkebogyót gyűjteni. Másnap elővette a maga barkácsolta szivarvágóra emlékeztető célszerszámát. Levágta a piros bogyó két végét, kettészelte, kikaparta a magját, aztán fölrakta a szekrény tetejére a szárítóba. A felesége meg naponta nézegette, elég száraz - e már, össze lehet - e borogatni a kiselejtezett párnahuzatba, nehogy beleessen a muslinca.- Ennek az embernek olyan furcsa ötletei vannak néha... - mondogatta az asszony.- Ahelyett, hogy olvasgatna, rendezgetné a régi írásait, mint a többi normális nyugdíjas, nekiáll hecsedlizni. Mi a fenének ez a rengeteg hecsedli? Ha egész évben csak ezt főzzük teának, akkor is sok. Nem ennyi, hanem a fele is. Rendben van, karácsonyra elosztogattunk egy csomót a gyerekeknek, meg a rokonoknak. Egyik évben még a piac sarkára is kiállt árulni, míg a rendőrök el nem zavarták. Hát hiányzik ez neki, hogy vénségére a rendőrök zavarásszák a piactér körül? 141
