Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Czakó Gábor: És füstből fölszállt a kemence
A hunfalvysták a gyökrend létét és a gyök fogalmát tagadják, magát a szót is száműzték a nyelvészetből, ám mégis elemezgetik szavainkat, ezért nevet kell adniok a gyereknek. így született meg a szóelvonás szakszó. A szóelvonás a hunfalvyzmus egyik állatorvosi lova. Ép ésszel azt jelentené, hogy egy szót elveszünk valahonnan, például egy mondatból. Éljen a haza! Mínusz éljen, marad a haza. Ha a maradék szóból, a hazából vonunk el egy szót, tehát a hazát, akkor nem marad semmi. Ezután világos, hogy a szóelvonás kiagyalásával a hunfalvysta tudomány azt próbálja leplezni, hogy lelkére égett hazugságai folytán úgy kell eszeskednie a fehér elefántról, hogy közben nem gondolhat rá, azaz nyelvünk alapvető építőkövére, a gyökre. Vegyük például a lob - gyulladás szót.”Nyelvújítási szóelvonás a lobog, lobban tövéből. ”. (MESz) Hogyan is van? Már állt a ház, amikor megépült az alapja? Végezzük el az elvonást. A lobog gyöke, itt történetesen megegyezik azzal, amit a MESz szerkesztője tőnek kényszerül nevezni. Nos, ha a lobog-ból kivonjuk azt, ami tőnek nevezhető benne, tehát az értelmét adó természetutánzó elemét, akkor nem a lob marad, hanem az og\ A műveletben azonban épp az ellenkezője történt: a lob maradt, mert a nyelvújító magyaroknak még szabadott tudniuk, hogy mit kell keresni. Tehát szóelvonás helyett gyökrebontást végeztek, ami nem egyéb, mint a toldalékok eltávolítása, az alvó gyök fölkeltése, megtisztítása. Utána következhetett az újbóli szolgálatba állítása. A nyelvújítóknak könnyű dolguk volt, hiszen a lob a le-li-lo-la-lá gyökelem- család tagja, melyből a leb-eg, lev-egő, lél-ek, lib-eg, lif-eg, lob-og stb. szóbokor sarjadt. Eszesebb nyelvészeink, akik kifejezéstant is ismernek, újabban csak elvonást emlegetnek, amivel a képzavart ugyan elkerülik, de az alapvétektől nem szabadulnak. A hibák pedig tetéződnek. A rossz szóhasználat téves következtetésekhez vezet; szóelvonásos észjárás szerint ugyanis az anya gyermekének szülötte. Az ESz szerint a szörny (1777) gyökszavunk is szóelvonással keletkezett a szörnyűből (1372), nyilván azért, mert a szörnyű személyi igazolványának keltezése korábbi a szörnyénél. Hiába nyilvánvaló, hogy az előbbinek melléknévképzős alakja az utóbbi, s nem is lehet másként. Ám a hunfalvysták konok logikája szerint a füst eregeti a kéményt. A legmókásabb, hogy a kör (1592) is szóelvonás gyümölcsének minősíttetik, mégpedig a körül (1372), meg a körülötte (1530) származékának! Tanulságos elképzelni a derék hunfalvystát, aki elrévedve mereng kétezer évvel előtti ősén, aki verné föl a jurtáját, kergén körözve kering és keresi az alkalmas helyet, de nem sehogy sem tudja még, hogy körbe jár, ráadásul a sátor alkatrészek szabásuk szerinti eszményi elrendezése a kör vóna. Arra majd csak 1592-ben jöhet rá, amikor az erdélyi fejedelmi trón körül viszálykodó Báthoryak kibékülnek. E szürrealista logika csattanója, hogy a TESz és az ESz kegyesen megengedi, hogy a „kör szótő' már az ő'smagyar korban létezettNaná! Máskülönben hogyan lehetne a körnek legalább ötszáz sarjadéka, a körülöttének pedig egy sem? Hab a tortán, hogy a TESz nyomán készült a MESz azt állítja kerüllel kapcsolatban, hogy az „átvett kere- alapszó igenévszó volt”. Tehát először nem a kör128
