Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Czakó Gábor: És füstből fölszállt a kemence
kér gyök származéka a kerül. Másodszor pedig a finnugorok között is gyüttmöntek voltunk, nem együtt alkottuk a nyelvet, hanem úgy vettük át tőlük a szavainkat. * Ez az okoskodás kényszerűen butáskodás. Aki így járatja az eszét, az csak félreértheti a magyar nyelv sajátosságait, ráadásul ki teker edik az esze. Egyszer a belhasonlítás során. Másodszor akkor, amikor finnugor szó-összeha- sonlítást végez. * Föntebb megértettük, hogy a hunfalvysta tudomány szemében az eredet szempontjából mellékes, hogy egy szó egy másikból, nevezetesen a saját gyökéből toldalékolódott-e annak rendje-módja szerint, hanem az dönti el, hogy melyiket mikor jegyezték föl. Eszerint egy szó akkortól létezik, amióta írásos adat fönnmaradt róla. Nem leírták, fönnmaradt a papírja! Láttuk, hogy az elv és a módszer tudománytalan, nyelvidegen, s mit ne mondjunk, ostobaság, de van benne rendszer. Egészen addig, amíg a finnugor rokonításhoz nem érünk. Ott fordul a kocka meg az ész: a később adatolt szóból kell levezetni a korábbit! Közismert, hogy arab és bizánci forrásokban és egy-két oklevelünkben ezer esztendő körüli, vagy még idősebb magyar szóemlítések is előfordulnak. Finnugor rokonainknak sajnálatos módon nem maradtak fönn korai nyelvemlékeik. A legöregebbek - a finnek - is nagyjából ötszáz évesek. A vogulok-oszt- jákok szavainak zömét alig két-három százada kezdték följegyezgetni. Papír nélkül is nyilvánvaló mérhetetlenül régiek azok a szavaink, amelyek mintegy megérzékítik a legelemibb életmegnyilvánulásokat. Ilyen az eszik igénk e-gyöke, amely maga a táplálkozáshoz elengedhetetlen szájtátás. E-m- (ik) alakjában csukódnak össze az ajkak. Vegyünk egy másik elemi, azaz ősgyököt. Pillantsunk bele honi kapcsolataiba, majd nézzük meg, hogy mit művel vele a hunfalvyzmus: miként szerkeszti szét rokonítása során, és miként rúgja föl a belhasonlításban oly kőkemény időrendi elveit. Hogy a szétszerkesztés következményeit jobban érzékelhessük, többet tekintünk a származékokra és értelmi kapcsolatokra. * A le-li-lo-la-lá gyökelem-család alapérteménye lélegzés, a könnyed, szinte súlytalan mozgás. Lásd: li-b-eg, li-h-eg, li-f-eg, szépen aprózza őket a kicsiséget is jelző i. Kerekdedséget sugall az o: lo-b-og, lob-ogó, terjedésre utal az e: le-b-eg, le-v-egő, levegő+ég=lég, le-v-él, - tágulásra az á: lá-ng-la-ng, la-n-gy. A gyökelemet záró mássalhangzó szorosabbra veszi a jelentést. A láng-ból jön a laza és a lángos, néhol lángálló - a kemencében félretolt tüzelő kis lángja mellett sütötték. A láng a tűz bői csap föl, akár a lelkesedés, ennélfogva aki lelkes, az tüzes is, az sztvvel-lélekkel áll barátja vagy országos ügyek mellé. Nem langyosan, hanem hevesen, akár egy hős, hogy a gondolatok társulásának újabb sorát nyissuk. Tudjuk, hogy a hős kemény, bátor vitéz, aki hírnevét, lelke üdvét előbbre tartja életénél - de erre most ne tovább. Igen jellemző, 129
