Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Gál József: A portrészobrász

Munkáim nagy része köztéri szobor, amit megrendelésre készítek. Oda valók, ahol vannak. Ha megfelel a funkciójának, akkor ott a helyük és nem a kiállító- termekben. Ott az érdeklődők bármikor megnézhetik.

Annak viszont látom értelmét, hogy mi, művészetiskolai tanárok a tanítványokkal közösen állítsunk ki. Legalább a diákok is látják, mit csinálunk.

A hivatalos állami elismerések egyelőre késnek. De megkaptad 1985-ben a XXIV. Alföldi Tárlat Békés Megyei Tanácsának tárlatdíját, 2001-ben a XVI. Országos Erembiennále egyik díját Sopronban, 2008-ban pedig egy körmendi nemzetközi képzőművészeti kiállítás közönségdíját. 2005-ben a mind nagyobb presztízsű megyei príma díjra jelöltek. Hogy fogadtad}

Amikor fölhívtak s életrajzot kértek tőlem, nem akartam hinni. Aztán megírtam azt, és az esélytelenek nyugalmával küldtem el. Hiszen nem a művészet, hanem az oktatás kategóriában jelöltek. Kiváló pedagógusok pedig vannak szép számmal a megyében. A kapott díjnak persze, hogy örültem. Örültem az elismerésnek, meg annak, hogy észrevették a Művészeti Szakközépiskolában folyó oktatómunkát. Örültem, hogy ismét alkalom kínálkozott arra, hogy az iskola ügyeit ilyen, nem hivatalos találkozások alkalmával is segíthetem.

Beszélgetésünk zárásaként arra kérlek szólj arról, miben látod a szobrászművész - elsődlegesen a saját feladatodat.

Mindig találok magamnak megoldandó feladatot, legyen az köztéri szobor vagy iskolai mintázó verseny szervezése. Igyekszem a tőlem telhető legjobban, minden áldozatot meghozva megoldani az elém kerülő feladatokat. Be kell látnom, hogy mindig vannak jobb és még jobb megoldások, és azokat is el kell tudnom fogadni. Ha valami nem sikerül, nem próbálom a körülményekre kenni a kudarcomat. A repülőmodellezésből jól megtanultam: ha hülye a varázsló, viselje következményeit.

Rengeteget dolgoztam, s amíg mozogni tudok, amíg jár az agyam, valószínű így is marad. Borbás Tibort idézve - elismerésekért, díjakért ezután sem tudok, nem is akarok küzdeni.

Minek?

126