Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Gál József: A portrészobrász

határának feszegetését jelenti. Az átlag 42,5 mm. Ezt szeretik általában a gyűj­tők, de készítettem már 30, 50 és 60 mm-eseket is. A méret elsősorban az anyagtól függ. Nyilvánvaló, hogy az aranyérmék általában kisebbek. Az emlí­tett átlag ezüstből készül, ez még megvásárolható a gyűjtők számára. Az ennél nagyobbak anyaga zömében bronz. Beszélgetésünk során többször is mondtad — ezt sajnálatosnak tartom -, hogy semmi­féle dokumentációt nem vezetsz sem az alkotásaidról, sem a rólad szóló sajtó, illetve egyéb média híradásokról. Az érmeidről sincs semmiféle leltár? Nincs. Annyit szerénytelenség nélkül azért elmondok, hogy az első, másfél év­tizede készített érmém — tépelődtem eleget előtte - jól sikerült. Két évre rá kapcsolatba kerültem a Pénzverdével, azóta készítek nekik is érmeket. Amikor egy alkalommal nálam jártak, s elővettem az érmés fiókokat, nemcsak ők, én magam is elcsodálkoztam, hogy mennyi kikerült már a kezem alól. Munkásságod harmadik része olyan egyéb tevékenység, amelyet általában iparművé­szeti kategóriába szokás sorolni. Ez is a még el nem készített negyed százados művé­szeti leltár része. Ezeket a munkákat nagyrészt ötvösművész feleségemmel együtt készítettük, a szombathelyi munkák tervei pedig Sellyéi Gáborhoz kötődnek. Tartalmuk­ban nagyrészt csillárok, falikarok, térelválasztók, homlokzati feliratokat jelente­nek. Megvalósítása semmivel sem jelent kevesebb izgalmat, ötletet, mint a szobroké, érmeké. Arról nem beszélve, hogy ezekhez is speciális szerszámok kellenek - és sok agyalás, vázlatkészítés előzi meg. Különleges formatervezői észjárást kíván, hiszen nem egy már meglévő tárgyat kell reprodukálni, hanem az adott körülményekhez kell igazítani. Például a szombathelyi Don Bosco Kultúrházban (Szalézi Kultúrház) a színpad fölötti világítás megvalósítása je­lentette az igazi feladatot (1997). Szívesen csináltuk a megyei bíróság világítótestjeit (1998), vagy Hitelbank (1987) teljes látványát az eligazító táb­láktól a széklábakig. A kiállítás mindig fontos esemény a művész számára. Neked negyedszázados mun­kásságod alatt csak igen szerény számú önálló bemutatód volt. Nem tartod fontosnak a kiállításokat? Nem arról van szó, hogy én nem fogadom el a kiállítások fontosságát egy mű­vész életében, hiszen ilyenkor katalógusba lehet foglalni az eddigi eredménye­ket, cikkeket lehet írni róla. A kiállításmeghívást én csak akkor fogadom el, ha annak fontossága, értelme van. De csak azért, hogy bármelyik galériában meg­töltsek egy vagy két termet, összelapátoljam régi munkáimat innen-onnan, vagy a köztéri munkák tervét bemutassam, ezt tiszteletlenségnek tartanám a közönséggel szemben. Tudom, hogy karikírozok, ha azt mondom: ez csak egy termékbemutató. 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom