Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Gál József: A portrészobrász

Elsősorban nem civil foglalkozásod tett ismertté (az iskolán kívül), hanem több mint három évtizedes művészi munkásságod, amelynek leglátványosabb elemei a közel félszáz köztéri alkotás: emlékművek, kutak, emléktáblák. Zöme portrészobor. Szoborrá formáltad elsőként a bolgár Ivan Vazov (Petőfi bolgár fordítója), aztán - nem kronológiai rendben említem - Arany János, Semmelweis, Csontváry, Ehen Gyula, Kálmán Imre, Antall József, Ronald Reagan, Simányi Károly, Weöres Sándor, James Joyce alakját. Hogyan születik meg egy-egy alkotás? Milyen állomásai vannak? Milyen rekvizitumokat használsz a megjelenítésre? Mi az indoka, hogy éppen azt? Kérlek, hogy néhány példával érzékeltesd az ötlettől a megvalósulásig tartó folyamatot!

A köztéri szobrok, a portrészobrok is mindig valamilyen megrendelésre ké- szülnek/készültek. Nem úgy születtek, hogy otthon üldögéltem, agyaltam s egyszer csak erős belső késztetés éreztem arra, hogy valamilyen gondolat mentén szobrot formázzak. Nem bizony! Megjelent a konkrét igény, hogy valakinek vagy valaminek az emlékét szobor formában is örökítsem meg. Ekkor megindul egy, a sakkjátszmához hasonló folyamat, amelynek fontos eleme, hogy mindig vagy szinte mindig erős kötöttségek közepette jelenik meg az ábrázolandó figura képe. A személy esetében adott a fizikai megjelenés, amelynek meg kell keresnem -főleg portrészobor esetében- azt ajellegzetes mozdulatát, a testtartását, amely legjobban kifejezővé teszi az én gondolataimat is.

Egyik kedvenc példám az egyházasfalui Simonyi Károly-szobor (2004). A község iskoláját róla nevezték el, ezért a névadó szobrának az elkészítésére kaptam megbízatást. Én addig Simonyiról életemben - sajnos - nem hallottam. Ézért nyilvánvaló, először meg kellett ismerkednem a tudós életművének legfontosabb adalékaival, fizikai megjelenésével. Nagy élmény volt a vele való ismerkedés, aki hihetetlen szerény körülmények között zseniális dolgokat művelt. Erről a kiváló tudósról kellett egy egyszerű portrét készítenem az iskola elé. Mivel a portrénak mindig karakteresnek és fólismerhetőnek is kell lennie, ezért nála a helyét kereső, nem az íróasztala mellett ülő tudós ember személyisége kínálta magát. Olyan emberé, aki folytonosan kérdéseket tesz föl, aki előbbre akarja vinni a világot,

E gondolatok megjelenítését a posztamensen való elhelyezésével úgy igyekeztem megoldani, hogy kissé elfordítottam az alakot, félig szinte le is csúszik róla. Ezzel a bizonytalan pozícióval akartam jelezni, hogy gondolataival a mindnyájunk által érzékelt bizonytalanságban próbál valamiféle rendet tenni.

Weöres (2007). A költő megformálása meghívásos pályázat útján történt. Hárman adtunk be pályázati tervet. (Lessenyei Márta alkotása a Kalandváros bejáratánál áll. A harmadik pályázó Kalmár János budapesti szobrászművész volt.) A megvalósításra az enyémet választotta ki a zsűri. A meghatározó szempont az volt, hogy portrészobor legyen. Ez eléggé kézenfekvő kívánalom is, hiszen az embereknek Weöres Sándorról nem egy posztamensen álló patetikus, daliás alak jut eszébe. Nekem szerencsémre még volt alkalmam személyesen is találkozni vele. Ezért is inkább a teljesen hétköznapi, játékos ember felől pró120