Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Gál József: A portrészobrász

háltam megközelíteni, ahogy öregemberként ül egy pádon, kinyújtott kezével egy cicát, simogat. Zsánerszobor lett belőle, ahogy többen jelezték is, amit én elfogadok. A szoborkompozíció két részből áll. A pádon ülő hétköznapi bácsika a vele szembe álló útjelzőszerű tábla felé néz -amiről a nézelődők gyakran nem vesznek tudomást, pedig a kettő együtt jelenti a Weöres-szobrot.

Az útjelző tábla felső részén egy Weöres-rajz látható, alatta egy képzeletbeli ország neve olvasható: NIMOLITÁNIA. A 6 irányjelző táblán a költő képzeletbeli városainak nevét tüntettem föl. Például: Antana, Imala, Emora, Juhoa, Venko. (A képzeletbeli országot részletesen Lőcsei Péter mutatja be. A szavak birodalma - a képzelt birodalmak nevei. Weöres Sándor kiadatlan vázlatai, térképei a Vas Megyei Levéltárban című tanulmányában = Vasi Szemle, 2005. 2. és 3. sz.) Ezzel az útjelző táblával azt szerettem volna jelezni, hogy mi is keressük helyünket a világban. Eta te leülsz a költő mellé a padra, te is meditálhatsz önmagadról, a világról.

Miért a macska? Mert szerette a macskákat. Erre több versében is utal. Ezért ültettem mellé ezt a kedves állatot, amely még - különösen a gyerekekben fokozott rokonszenvet is kiváltva — közvetlenebbé teszi a költő alakját.

Joyce (2004). Ez volt az igazi sakkfeladvány. A köztéri szobrot - hála Istennem lehet teljesen parttalanul, lila ködben úszó gondolatok mentén készíteni. Ezek az alkotások, már szóltam róla, általában sokféle kötöttség közepette készülhetnek. Joyce esetében ez még fokozottabban érvényesült. Itt mondom el, hogy vannak olyan kollégáim, akik nem nagyon tudnak erős kötöttségek között dolgozni, én úgy látszik, alkalmas vagyok erre. Tudomásul veszem a határokat, persze csak annyira, hogy a realitások között megvalósíthassam elképzeléseimet.

A Joyce-szobor esetében adva volt az igény az író egész alakos figurájának megformálására. Adott volt a Fő téri ház, amelyből állítólag a főhős Blum-Virág Li- pót elindult. Mivel a Fő tér átalakítási terve már korábban elkészült, így nagy mozgástér nem is nagyon volt, hiszen a rendezési terv szerint újabb szobrot itt elhelyezni nem lehetett. Az éppen aktuális Blum-napok egyik szervezőjének Najmányi Lacinak volt az ödete, hogy lépjen ki a falból. Ha a ház oldalára kerül, akkor akár emléktáblaként is felfogható, így a hivatalos engedélyezésnek semmi nem áll útjába. Amikor az ödet és a helyszín is megvolt, megkezdtem a figura elhelyezésének módját próbálgatni. Ha csak a feje és a fél válla és az egyik lába lóg ki a falból, akkor félbevágott ember lett volna belőle. Ezt semmiképpen sem akartam, ezért jelent meg a másik lába is domborműszerűen, így remélem teljes értékű plasztikát készítettem. A szobor alakulásához még egy apró adalék. Najmányi arra külön fölhívta a figyelmemet, hogy a cipőjét szépen csináljam meg, mert hősünk, ha nem is volt piperkőc, de sokat adott a megjelenésére. Az ödettől a megvalósulásig terjedő folyamatot jól jellemzi az is, hogy eredetileg a szobor még beszélt is volna. A kirakatban akartuk elhelyezni az utazótáskájában a hangtechnikát. Aztán lemondtunk róla, mert ami elromolhat, az

121