Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Gál József: A portrészobrász

GÁL ) Ó Z S E F

A PORTRÉSZOBRÁSZ

BESZÉLGETÉS VERES GÁBOR SZOBRÁSZMŰVÉSSZEL

Aki a szombathelyi Fő téren átmegy, nem tudja nem észrevenni a 40-41. számú ház falából kilépő szemüveges, sétabotos, kalapos urat, James Joyce ír származású angol írót, a világhhií Ulysses szerzőjét, akinek főhőse, Leopold Blum, szombathelyi kötődéssel is bír. Mit gondolsz, 10 ember közül hányán tudják, kit ábrázol a szobor?

Nagyon kevesen. Még tanult kollégáim is csodálkoznak, akikkel például a szegedi érettségi találkozók alkalmával összejövünk, hogy jé, milyen szobor ez - és kicsoda! Pedig a neve két helyen is olvasható. Az emeleti részen és a cipőjénél, a járdán. Igaz, ezeken a helyeken csak a kíváncsi emberek keresik.

Hát azt tudják-e, ki az alkotó?

Azt bizonyára még kevesebben.

Hogy jutott el a békési fiú az első magyarországi Joyce-szobor megalkotásáig?

14 éves koromig szülővárosomban, Békésen éltem. Születésem előtt költöztek ide a szüleim egy Békés környéki tanyáról. Két bátyám még kinn a tanyán született. Paraszti származék vagyok. Apai ágon nagyapám, dédapám is gazdálkodó parasztember volt. Emellett azonban igen tehetséges ezermesterek. Dédapám a puskaművességtől - sok puskája volt - mindenhez értett, mindent el tudott készíteni, megjavítani. Nagyapám is ügyes kezű ezermester, különösen nyakas viharsarki ember volt. Apám szintén az ezermesterek közé tartozott. Emlékszem, gyerekkoromban javában dívott a pálinkafőzés Békésen, s a pálinkafőző eszközök rézmunkáinak tucatját apám csinálta meg. Volt egy kis műhelye, ahova rendszeresen bejártam, én is állandóan fúrtam-faragtam. Különösen megerősödött ez a tevékenység akkor, amikor hetedik osztályos koromban a faluba visszatelepedett feleségével együtt egy történelmi nevű tanár. Gábor Áronnak hívták. A felesége osztályfőnököm is lett. Gábor Áron a feleségével közösen egy modellező szakkört szervezett. Összeszedett néhány barkácsoló surmó gyereket, akiknek — nem túlzás - megmutatta, ha nem is az egész, de mindenesetre a Békésen túli világot. Ez a szakkör igen kedvemre való volt. Addig is sokat barkácsoltam, a szakkörtől kezdve még többet. Anyám gyakran könyörgött, hogy fejezzem már be, mert jár az idő. Én szorgalomból repülőmodelleket is építettem. A modellek sok minden megmutattak nekem: az anyagot, a szerkezetet, s főképpen azt, hogy mindez hogy működik. Ez nagyon fontos volt, hiszen azonnal ellenőrizni tudtam, hogy amit csináltam, jó-e. A kipróbálás során rögtön kiderült az esetleges hiba, mert ellenőrizni tudtam, mit és hol hibáztam.

112