Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér
Ostoba és otromba viselkedés volt részemről, hogy ezt harsányan közöltem az ebédlőben jelenlévők és Mocsár füle hallatára. Akkor mondta rákvörösen, de leereszkedő, fejcsóváló nevetést színlelve, hogy „Te mindig képtelenségekről képzelegsz”. Attól kezdve nem fogadta a köszönésemet. Bizonytalan félelem kezdett rajtam elhatalmasodni. Borzasztó képzelgések egész serege támadt rám. Nézegettem a sarkokat, mert alítottam, hogy lesben áll valahol Mocsár, vagy az ő szelleme és elpusztításomra tör. Nemcsak tőle féltem azonban, hanem bármitől. Egy végtelenül nagy véd- telenségérzettől. Gyerekkori rossz álmaimat idézte ez a szorongás, amikor menekültem volna, de mély sárba süppedtem, helyben vergődtem, üldözőimnek kiszolgáltatottan. A hatalmas ágy szélére ültem s összegörnyedtem. A repülőtéren mondott beszédemre emlékezve az jutott eszembe, hogy most már nem is kettesben vagyok a hazámmal, hanem nélküle, teljesen egyedül. És aki egyedül van, az a legkiszolgáltatottabb. Megláttam a telefont, de azt kérdeztem a semmitől, hogy kit hívnék, ha kellene és milyen nyelven beszélnék? Mikes Kelemenről olvastam, hogy ha váratlanul érte valami, rögtön az anyanyelvét használta. Lám, a tolmácsnőm is ekként viselkedett. Ámde mi volt az, ami őt várada- nul érte? És mi a nyitja, hogy ez a halk, félénk nő egyszeriben olyan fensőbb- séggel utasítgat? Őt is utasították, hogy felejtsem el a fényképezőgépemet!? Veszélyes a gép, mert helyettem is lát? És mi lesz, ha mégis magammal viszem? Mi történik, ha több durva kérdésre nem válaszolok? Mi történik, ha felfortyanok, amikor oktatnak, hogy miképpen kell a kommunista eszméről, meg annak magyarországi helyzetéről vélekedni? Amint például Túli Jóska bizonyosan felfortyanna? Ő nem igazodna ilyen-olyan elvárásokhoz. Saját elvárásai vannak és ahhoz akar igazítani mindent. Ebből konfliktusai származnak, amiket vállal. Nem nemesebb, férfiasabb, mint az én illeszkedő, hunyászkodó, tör- leszkedő viselkedésem? Na, igen, de ha már az érkezés utáni első órákban összeveszek mindenkivel, akkor saját holnapjaimat is nehezítem, akár tönkre is tehetem. És ha botrányba fullad első külföldi utam, örülnek-e majd azok a nem is tudom kicsodák, akiktől ezt az utat kaptam? Én igenis köszönöm nekik, és megfelelési hajlandóságomnak megfelelően igyekszem, hogy méltónak bizonyuljak erre az ajándékra, vagy inkább kitüntetésre. Röpködtek bennem a fekete gondolatok. Szívem lüktetését hallottam a torkomban. Azt éreztem, hogy száraz, forró füst gomolyog a fejemben. Hasonló érzéssel fordultam egyszer orvos ismerősömhöz, aki azt diagnosztizálta, hogy agyvelődugulásom van, de nem adott rá gyógyszert, hanem arra bátorított, hogy várjak, amíg magától elmúlik. Megint az órámra néztem, felugrottam s mintha kergetnének, a fürdőszobába nyargaltam, kezemet, arcomat hideg vízzel megmostam, jól megdörzsöltem a halántékomat és lementem vendéglátóimhoz. 76
