Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér
A földszinten semmi jele nem volt annak, hogy késtem volna. Kevesebbet időztem fent, mint meglazult idegállapotomnak köszönhetően hittem. Megnövekedett létszámú társaság várt. Az újonnan érkezettek összeadtak, kivontak, helyszíneket, időpontokat egyeztettek, szállodákkal s más intézményekkel tárgyaltak, telefonálgattak. Olykor a nagyfőnök is beleszólt, vitázott, majd engem kérdezett s én mindenben rögtön egyetértettem vele. A tolmácsnő mellé ültem és figyelemmel hallgattam. Jól beszélt magyarul, de halkan és egyszer sem nézett a szemembe. Közös titkunk lett pedig, ami szükségképpen közelebb kellett hogy vigyen bennünket egymáshoz. A hivataloson túl valami privát is keveredett a kapcsolatunkba, ámde éppen azt nem tudtam, hogy mi ez a valami?- Wo befindet sich der höchste Gipfel im Lande? - kérdeztem a társalgás menetébe illeszkedően. Összerezzent, és kissé hadarva felelt.- Kérem, ne beszéljen németül, mert feltűnő lehet. Azért vagyok itt, hogy magyarul tolmácsoljak. Az ország legmagasabb hegycsúcsára pedig el fogunk menni. Már benne van az útitervben. Kíváncsi lett a főnök, hogy miről társalogtunk és megfaggatta a tolmácsnőt, azután azt mondta, ilyen magas vendégnek mint én, minden kívánságát teljesítik, ezért csak álljak elő velük. Sokadszorra villant fel bennem, hogy komolyan beszél-e, vagy gúnyolódik a buzgó agitpropos, amikor magas vendégnek titulál? Egyáltalán: mit tud rólam? És kitől? Kik és hogyan adtak tájékoztatást személyemről, érkezésem időpontjáról, stb. Bizonyosra veszem, hogy fő vendéglátóm például már érkezésem előtt megtudott rólam ezt-azt. S nem az óhajaimat lesi, hanem azért fikszíroz állandóan, mert bővíteni akarja rólam szerzett ismereteit. Erre szolgálnak a provokatív kérdések, és állítások is. De mi a végső célja? És a nekivadult magyar politikai küzdőtér szereplői közül mért csak Mocsárt emlegeti? Lehet, hogy nem Veres Péter küldött engem, hanem Mocsár? Most szánhatom igazán, hogy megsértettem egykori debreceni kollegámat, aki esetleg már élet és halál ura otthon? Olyan a helyzet nálunk, hogy bármi megtörténhet. Az asztalokon rágcsálnivalók, meg italok kínálták magukat. Rándított egyet szemöldökén a főnök, ugrott valaki, elénk tett két poharat, s öntötte a nedűt. Kellemes, valamilyen fűszeres pálinka volt. Előbb óvatoskodtam, aztán lehúztam. Partnerem is ivott, a pohár fenekére koncentrált és azt dünnyögte:- Drugare Mikojan is megmondta, hogy a párt és a szocializmus ellen vezet mozgalmat a Petőfi Kör! Nemde?!- A pártvezetőség ellen, de nem a szocializmus ellen - replikáztam. Borsódzott egész agyvelőm, hogy ismét efféle disputában kell részt vennem. Támadt egy ötletem, amit alkalmasnak véltem, hogy berekesztődjék furcsa kihallgatásom. 9. 77
