Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér

tolgattam, amikor a fényképezőgépre mutatott, és tőle szokatlan, határozott hangon figyelmembe ajánlotta, hogy azt jobb lenne fent hagyni.

Bennem is felmerült korábban, hogy megszabadulok a holmitól. Életemben először vacakoltam fényképezőgéppel és olykor már untatott, idegesített éppen azért, mert nem voltam szokva a használatához. Okos ötlet volt főszerkesztőnktől, hogy felajánlotta, nyilván meg is lesz a haszna, de egyelőre kiakasztom a nyakamból.

Csakhogy a tolmácsnő előbb figyelmeztetett, mint saját döntésem megszületett. Márpedig nem szerettem, ha modorra oktatnak.

Bólintottam és lendülettel benyitottam a szobámba.- Ich bin zwei Minuten fertig - szóltam vissza kissé talán fölöslegesen nyegle modorban.

8.

Nehéz bútorokkal berendezett, első emeleti szobám falán az amforával kútra menő szűz valamelyik változata, meg Verescsaginnak „A Sipka-szorosban minden csendes” című nyomata díszlett. Mindkettő vastag aranykeretben.

Egy falióra fehér számlapján lila rózsa virított. Az órámra néztem és megállapítottam, hogy másként áll a mutatója, mint a falon lévőé.

Tétova sétába kezdtem. Ujjaimat könnyedén jártattam zakóm gombjai között. Az érkezésemet övező események hangulata zsongott a fejemben. Kicsi borzongások futkároztak a hátamon, ha sikerületlennek vélt szavaim, gesztusaim idéződtek. A történet egészét illetően azonban elégedettségre éreztem okot.

Felötlött, hogy miképpen tudta volna végigcsinálni például Túli Jóska mindazt, amit én?

Észrevettem, hogy kabátom középső gombja lötyög. Mintegy segítséget keresve néztem körbe, és olyan bútordarabhoz közelítettem, ami leginkább imazsámolynak látszott. Könyv is volt a tetején. Azt hittem, Biblia, de miután kézbe vettem, láttam, hogy cirill betűs, és orosz a felirata. Az a rövidítés állt a borító felső részén, hogy MTC, alatta pedig masinno-tráktornája sztáncija. Magyarul: gép- és traktorállomás, két kötetben. Aztán láttam, hogy egy kötet, két példányban.

Azon kezdtem tűnődni, miért hagytam abba az orosz nyelv tanulását, mikor egészen jó a nyelvérzékem is. Kaphatnék nyelvpótlékot, vagy egyéb előnyt jelenthetne az életemben. Három évig tanultam katonatiszt koromban, de csupán annyit haladtam, amennyi egy könyv elolvasása során rám ragadt. Annak a könyvnek az volt a címe, hogy Konzerv. Szovjet kémről szólt, akit huszonegy éves korában a világ távoli pontjára telepítenek, ott az ártatlanság vélelmével vértezetten él, dolgozik, családot alapít, boldog, boldogtalan átlagember. Húsz év múltán „nyitják fel”, mint konzerv-kémet és indítják fantasztikus útjára. Szó- tárazva olvastam végig a könyvet, amely ajánlott is volt, de izgalmas is. Mikorra befejeztem, tolmácsolás nélkül megéltem orosz nyelvi környezetben.

Belelapoztam a traktorállomásról szóló könyvbe, de nem találtam vonzónak. Ellenben rejtélyesnek tetszett a rendeltetése ezen a helyen. „Úgy látszik, van ebben a házban valami, amitől titokzatos - fűztem tovább gondolataimat. - Ide a nap is óvakodva süt be! És itt ajánlatos az óvatosság!”

74