Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér
- Servi dominati sunt vobis! Hát nem értitek?! Szolgák uralkodnak fölöttetek!- Bocsáss meg, bátyám - avatkoztam közbe, lehetőleg a vörösödő Jóskát megelőzve. - Hány éves vagy, hogy a bolgár cárig ér az emlékezeted?- Egy katona - mondta katonás ütemben: - annyi idős, amennyinek akkor látszik, amikor három napja nem mosakodott. Az unatkozó Dundi harsányan felnevetett. Én mosollyal bókoltam.- Te ott voltál, mikor Sztálin, meg Rákosi megtervezték az ország tönkretételét? - maradt a témánál Jóska.- Avós kézen voltam, kérlek. Ummégvertek, hobbészartam. Pedig pap vagyok. Tábori pap voltam. Komoran fogadtuk történetét. Nem vitáztunk tovább. Dundihoz húzódtam és néztem a színpadot, meg a kavargó termet, Jóska pedig magához intette az arra járó főurat és hosszan sutyorgott vele. Nemsokára a főúr és a hegedűművésznő együtt léptek asztalunkhoz. Jóska kezet csókolt a nőnek, majd rendelkezett, mint a fdmgyárban láttam tőle.- Na, kedves hölgyem. Magácska most ennek az illetőnek - mutatott rám,- begombolja felső gombját az ingjén, mert a felesége elfelejtette begombolni és így slendrián. Ezért a mutatványért száz forint jár magácskának. Asztalra tette a pénzt. Hozzám lépett a nő, és matatott a nyakam körül. Osszevillant a tekintetünk. Súgtam neki valamit. Kézszorítása jelezte, hogy érti. Miután begombolta az ingemet, saját blúzát kezdte kigombolni. Az asztaltársaság megbűvölten bámulta puha, párás, apró mozdulatait s azt, ahogyan tarkómat érintve mezítelen melléhez vonta a fejemet. Diadalmasan hátraléptem, kivettem a zsebemben lapuló egyetlen húszdollárost, és a nő gyönyörű, gyöngyöző homlokára illesztettem. S ott is maradt. Viharos taps a közeli asztaloknál is. A főúr kezet nyújtott Jóskának és közölte, hogy ezt a számot beiktatják a műsorukba. Puszit nyomott a művésznő orcájára és gyorsan elvezette. Úgy meredt Dundi a levegőbe, mint a gőte. A főhadnagy színig öntötte és fenékig ürítette konyakos poharát. Bőségesen hagytam pénzt az asztalon, ami ellen tiltakozott Dundi, de azzal vágtam el a vitát, hogy mennünk kell, mert hallom a repülőgépem zúgását. 4.- Hát, magának odalett a kenőpénze - vágott grimaszt Jóska, mikor kiértünk az utcára. - Amit Veres Pétertől kapott.- Ismerősöm a hölgy. Visszamehetsz hozzá.- Szegény ember saját feleségével hál.- Magának nincs felesége. Menjen vissza. Adjak pénzt?- Milyen érzés volt belecsókolni?- Vannak érzések, amiket megtart magának az ember. Miért tőled kért engedélyt a főúr az én ismerőseim odatelepítéséhez?- A Dundi nevű barátod a kezem alatt statisztál a filmgyárban, ’kérte, hogy oda ülhessenek. - Felnevetett. - Szóval kétszáz hold repce Obecsén? Milyen 64
