Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér

lük. Ha nem lenne itt, ha kezdettől fogva nem lett volna itt a mulatóban ez a Túli gyerek, akkor megvalósulhatna ezekkel az igazi urakkal az igazi azonosulás. Megcsalnád velük ezt az együgyű népfia dramaturgot. Másnak hazudnád magadat ezek előtt, mint akinek amaz előtt hazudod magad. És mivel szeretnél te azonosulni? A gesztusaikkal, a szóhasználatukkal, a tartásukkal? Netán a gondolataikkal? Na, azzal óvatosan... Néhány távolról villanó fény jelezte, merre járnak az ő gondolataik.”

„De mért kell ezt most firtatni? - kérdeztem önmagámtól, majd válaszoltam is. - Világos, hogy ezek bizony a szocializmust építő nép ellenségei, az imperialisták szövetségesei, stb. így mondják hivatalosan. Ámde meggondolandó, hogy az osztályharc elmélete vajon darabonként vonatkozik-e minden személyre? Nem lehet, hogy ezek az asztalnál ülő urak ártalmatlanabbak a szocializmusra nézve, mint a szerkesztőségi párttitkár? Itt az én példám. Szegényparaszti eredet vagyok, énekeltem a Sej a mi lobogónkat, szavaltam, hogy mi vagyunk a küzdelemre fölkent daliák, mondtam, hogy világ proletárjai egyesüljetek, s ezekkel együtt munkál bennem a mások megértése iránti készség és a megfelelni vágyás kombinációja, amiből ez a mostani barátkozási hajlandóságom is fakad. Drukkolok ennek a kialakulni látszó, osztálybékés hangulatnak, mert olyan jó belemerülni, mint egy illatos, langyos fürdőbe. Ha azonban ez a Túli gyerek elfecsegné, hogy mielőtt kollegák lettünk a Szabad Földnél, azelőtt a Néphadsereg szerkesztőségéből szereltem le, szóval ha az kiderülne, hogy Farkas Mihály armadájában voltam nem is akármilyen, hanem politikai tiszt, vagyis komisszár, stb....Ne folytassuk.”

A figyelem a színpadra irányult.

Szép nő állt a fénypászmában, álla alatt hegedűvel. Ráismertem és jó emlékek idéződtek idegeimben. Pompásan bánt a hangszerével. A gazdagon áradó futamok szinte kergetőztek a húrokon s aztán kecses üveghangok siklottak fel a hegedűlábhoz.

Taps követelt újrázást, de tánczene következett.

Növekedett az aszaló, tikkasztó, füllesztő hőség.

Már a harmadik üveg pezsgőnél, meg a többedik konyaknál tartottunk. Dundi inkább a színpadi eseményeket figyelte, Jóska, meg én a főhadnagyot hallgattuk, aki szerint 1951-ben, fél évvel a koreai háború kirobbanása után azt mondta Sztálin Rákosinak, hogy készüljön, mert hamarosan kitör a harmadik világháború. Azonnal csökkent húsz százalékkal az életszínvonal. Megkezdődött az ország szisztematikus tönkretétele.

Sorolni kezdte Jóska, hogy na, de közben felépült Sztálinváros, a Lenin Kohászati Művek, zuhogtak a kalapácsok, stb. Kincstári szövegnek minősítettük és félresöpörtük az ilyen érvelést, ha másoktól hallottuk, most azonban magam is helyén lévőnek fogadtam el, mert őrizni akartam a kvázi osztálybékét.- Ezek a hazugságok gyűrűznek mind lejjebb és lejjebb - vastagította nyakát ellenfelünk. - Abissus abissum invocat! Hát nem értitek? Azért kellettek a vasgyárak, hogy kielégítsék a kétszázezresre duzzasztott hadsereget! Menetfelszerelést, fegyvert, lőszert. Új tisztikart a szarból!- És traktorokat a földekre - mondta Jóska kötekedő éllel.

63