Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11-12. szám - Tüskés Tibor: "Pécsett publikáltam a legtöbbet"

1970. évi 5. számában közölt Amerigo Tot- és Mészöly Miklós-interjú, valamint Mészöly Miklós Nyomozás című írása volt Mészöly Miklós visszatérésének a jele a folyóirat szerzői közé.41

Mészöly Miklós ekkor a hivatalos irodalompolitika szemében a bírált (az Aczél György-féle tiltott) kategóriából már átkerült a tűrt kategóriába. Rónay György a Vigiliában számról számra vezetett Az olvasó naplója című kritikai szemléjében már 1966-ban Az atléta haláláról, 1968-ban pedig a Jelentés öt egérről című novelláskötetéról és Saulus című regényéről nagy elismeréssel szólt.42 A Tiszatáj is már 1969-ben pártoló kritikát közölt Mészöly új regényéről, a SaulusróY\ majd a folyóirat 1971-ben részletet közöl a Pontos történetek, útközben című Mészöly-regényből.44 Szederkényi Ervin igyekszik az író rokonszenvét fölkelteni, és Mészölyt a lap munkatársának megnyerni. Ám ez a gesztus a kettejük levelezésének olvasójában különféle kérdéseket vet föl.

Szederkényi Ervin Mészöly Miklósnak írt első, Pécs, 1970. március 6-i keltezésű levelének utolsó mondatai így hangzanak: „Adétádat megszereztem, s elolvastam francia kiadásában is. Elvezettel olvastam.” A közlés után Mészöly Miklós 1970. március 25-én kelt levelének utóiratában megkérdezi: „Hol szerezted meg az Atléta francia példányát? Nekem is jó volna... Nem maradt példányom belőle. ” Szederkényi Ervin válasza elhárító (Pécs, 1970. május 11.): „Az Atléta francia példányát egyik kinti barátomtól kaptam; engedd meg, hogy ne ajánljam fel: megbecsült ritkaságként őrzöm könyvtáramban.”

A kérdések a következők:

1. Mészöly Miklós 1965 októberében egy nyugat-európai utazás állomásaként Párizsban jár, ahol megjelenik Az atléta halála francia nyelvű kiadása.45 Hazaérkezése után nekem írt levelében (Budapest, 1966. február 1.) megjegyzi: „Nem tudom, kérdeztem-e már - a Párizsból küldött francia Atléta-példányt megkaptad rendben?” A kérdésre csak azt válaszolhattam: a Párizsból küldött francia nyelvű Atléta-példányt nekem a Magyar Posta - illetve annak cenzúrát gyakorló, a belügyi hatóság által működtetett „melléküzemága” - nem kézbesítette. Pécs, 1966. február 13-án kelt levelemben Mészöly Miklós kérdésére azt írtam: „A párizsi példányt nem kaptam meg.”

2. Tudomásom szerint Szederkényi Ervin 1965 és 1970 között francia nyelven nem tudott olyan mértékben, hogy e nyelven regényt „élvezettel” olvasott volna.

3. Tudomásom szerint Szederkényi Ervinnek 1965 és 1970 között nem volt „kinti”, Párizsban illetve Franciaországban élő barátja, akitől Az atléta halála francia nyelvű példányát kaphatta volna.

4. Azt viszont tapasztaltam, hogy a párttag Szederkényi Ervin Széchenyi téri szerkesztőségi szobájába gyakran járt föl egy F. Gy. nevű nyomozó, belügyi százados, később őrnagy, Szederkényi Ervinnek a Pécsi Tanárképző Főiskolán levelező hallgatója. Nem tudom kizárni, hogy Az atléta halála francia nyelvű példányát (akár azt, amelyet a posta nekem nem kézbesített) ő adta a főszerkesztő kezébe. Most, 2009-ben, amikor Szederkényi Ervin özvegyénél arról érdeklődtem, hogy férje könyvei között megtalálható-e a Mórt d’un ath- léte, azt válaszolta: Mészöly Miklós könyveit - más, kb. 150 könyvvel együtt - már korábban átadta a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. A múzeum kézirattára vi38