Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Tüskés Tibor: "Pécsett publikáltam a legtöbbet"
szont kérdésemre azt jelezte, hogy az említett kötet nincs a Szederkényi Ervinné által átadott könyvek között. Mészöly Miklósnak 1970-től egyre több írása látott napvilágot a Jelenkorban. A 70-es és a 80-as években egészen az író haláláig - a folyóirat éves tartalomjegyzékei bizonyítják - Mészöly a Jelenkor egyik legtöbbet szereplő írója. A 80-as években az ő ösztönzésére kerülnek a Jelenkor szerzői közé Mészöly Miklós „tanítványai”, a „fiatalok”, a „Péterek”: Balassa Péter, Esterházy Péter, Nádas Péter és mások. Csorba Győző így jellemzi Szederkényi Ervin és Mészöly Miklós kapcsolatát, illetve „az ő [Szederkényi Ervin] lassú betörését ...”. „O lett a legnagyobb Mészöly-hívő.” „A hetvenes években nem egy olyan évfolyam van, ahol [Mészöly Miklós] négy-öt írással is szerepel” - jegyzi meg a beszélgetés kérdezője, Csuhái István. Csorba Győző válasza46: „Igen, ez főként Ervin és Miklós barátságának az eredménye. Miklós akkor is sokat járt haza Szekszárdra, átjött Pécsre is, gyakran Ervinnél szállt meg, és hát az, azt hiszem, eléggé köztudomású, hogy Szederkényi Ervin a szerkesztőknek abba az állhatatos, sőt makacs típusába tartozott, aki addig békét nem hagyott egy-egy írónak, amíg kéziratot nem kapott tőle. Úgyhogy, gondolom, Mild egy idő múlva már kéziratokkal felszerelkezve érkezett. [...] És persze Ervin nemcsak szépprózáját közölte, egész novelláskötetnyit, hanem tanulmányokat és esszéket, sőt még verseket is tőle. Biztosan emlékszel az Elégiára, az is nálunk jött akkoriban. Ügyanakkor az is igaz, hogy ő azokban az években nem mindenütt volt ilyen szívesen látott vendég. Ervinnek gyakran támadt baja Miklós írásai miatt; valahogy mégis mindig egyezségre jutottak, Miklós legfeljebb kihagyta a keményebb részeket, engedett Ervinnek. Ervin vállalta a kockázatot, mert gyakran jött a megrovás. Sohasem lehetett előre sejteni, hogy végül miből lesz baj. Amikor Miklós a nemzettudatról írt például egy esszét, Ervinnek igazoló jelentést kellett írnia, mert odafönt valakinek nem tetszett.” Szederkényi Ervin illetve a Jelenkor és Mészöly Miklós zavartalan kapcsolata a főszerkesztő haláláig, 1987-ig tartott. * Mészöly Miklósról illetve megjelenő könyveiről (Az elvarázsolt tűzoltózenekar, Az atléta halála, Jelentés öt egérről, A pille magánya című könyvéről, Az árnyék című elbeszéléséről) még életében többször írtam. Több könyve után még Esti térkép című verseskötetét is 1981-ben ezzel az ajánlással küldte el47: „Tüskés Tibornak nagy szeretettel Miklós”. 2001-ben bekövetkezett halála után további kötetnyi tanulmányban és emlékező írásokban idéztem föl kapcsolatunk történetét.48 Polcz Alain 1997. augusztus 10-én írt levele végén arra figyelmeztetett: „Gondoljon a Magától értelmezett írás végére.”49 Nos, Az árnyék című novella jelképes, baljós, a jövendő önkéntes halált sejtető, de egyben annak bekövetkezését elutasító, megértést és megbocsátást sugalló utolsó mondatai ezek: „A férfi az útjelző tábla vasnyilán lógott, előrebukott fejjel, furcsán megnyúlt lábbal. A nadrágszíj csatja úgy fénylett a feje fölött a tűző napsütésben, mint valami hamis, hivalkodó csillag.” 39
