Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11-12. szám - Tüskés Tibor: "Pécsett publikáltam a legtöbbet"
1964. augusztus 15-e után a Jelenkor történetében az irodalom „vaskorszaka” köszöntött be. A Jelenkor korábbi szerkesztőbizottságának tagjai közül a két tehetséges prózaíró, Bertha Bulcsu és Lázár Ervin Budapestre távozott, Csorba Győző pedig 1965-ben lemondott. Az új tagokkal bővült szerkesztőség óvatosan működött, Mándy Iván, Pilinszky János, Weöres Sándor, Mészöly Miklós, Illyés Gyula, Tornai József stb. neve hosszú időre eltűnt a folyóirat szerzői közül, helyettük Andrássy Lajos, Kónya Lajos, a Tűz-tánc antológia költői, a prózaírók közül Thiery Árpád, Nádass József, Kahána Mózes, Gyenis József írásaival találkozunk a lap hasábjain. Csorba Győző csak 1977-ben tér vissza a szerkesztőségbe, és Mészöly Miklós írása csak hat év múlva, 1970-ben ★ Iván Vazov bolgár író, Kiskőrös bukkan föl a folyóiratban. Ennek a jelentkezésnek is története van. Mozzanatairól Mészöly Miklós és Szederkényi Ervin levelezésében értesülhetünk.40 Mészöly Miklós és Szederkényi Ervin között a kapcsolatot Fodor Ilona irodalomtörténész teremtette meg azzal, hogy Mészöly Miklós és Amerigo Tot [Tóth Imre] szobrászművész a Magyar Rádióban elhangzott közös beszélgetésének szövegét a szobrászművész tervezett Bartók-emlékművének bronz kisplasztikájáról elküldte közlésre a Jelenkor főszerkesztőjének. A kapcsolat további kezdeményezője Mészöly Miklós volt, aki - a postabélyegző szerint - Budapesten, 1970. február 22-én kelt levelében azt jelezte: „Örülök nagyon, hogy itt is nyoma marad beszélgetésünknek.” Egyúttal készülő új könyvéből is elküldött „néhány intonáló pár oldalt”. Hosszabb idő - hat év - után a Jelenkor 37
